Hátrálj bátran, bátran hátrálj

Sok már azt érzem, hogy a sorsomat magamba temetem, de aztán mindig jön valami, vagy éppen valaki, aki újra megmutatja a fényt az alagút végén. Amióta elkezdődött, a tanév egyszerűen kivirágoztam, s nem tudom mikor lesz majd az a pont, amikor majd megtörök, és már csak sodórdni fogok. Mindenesetre szeretném, ha ez minél később jönne ki rajtam. Valahogy most annyira tök jó minden. Végre megtaláltam azokat az embereket, akikkel nyugalomban tudok lenni. Ez amúgy tök nagy szó az előző időkhöz képest. Mindig volt valami feszkó, ami nem hagyott nyugodni. Szerintem amúgy a zene is megnyugtat. Amióta Bérczesit és munkáit hallgatom, azóta teljes lelki békére találtam. Remélem ennek egyik csúcspontja lesz majd az októberi koncert, amin elvileg 31 (!!!) számot fognak játszani, ergo kb mind a három albumot.

Igazából nem tudom mit írhatnék még. Sajnos az életmnek megvan az a sajnálatos hátránya, hogy nem sok minden történik velem. Reggel hajnalok hajnalán elmegyek suliba, majd késő délután jövök csak haza. Ezután edzés, tanulásés alvás, úgyhogy nem lehetne egy krimit írni rólam.

Szobaregény

Újra itt vagyok, és tudom már sokadjára mondom, de most istenbizony fogok irkálni, mert talán most lesz valaki, aki olvassa is a gondolataimat.

Nos, nem tudom, hogy mikor írtam utoljára, de most lusta vagyok megnézni, úgyhogy inkább elmesélem a nyaram egy részét. Mondjuk így utólag beugrott, hogy Barni bulijáról írtam.
Na, de egy szó, mint száz, azt hiszem életem eddigi legjobb tábora volt az idei Zamárdiban. Ez most igencsak komolytalannak gondolhatja bárki, aki ezt olvassa, de a történethez hozzátartozik, hogy ez a 11., vagy a 12. évem ebben a táborban. Sajnos már nem emlékszem, hogy mikor mentem először. Voltunk Anna & the Barbies koncerten, és pacsiztunk Annával meg úgy mindenkivel. Random grilleztünk egy csávónál, és végre megtudtam, hogy milyen az, amikor a menő swag emberek Siófokon ismerkednek. Ebből mondjuk az ismerkedés vihető át az én sztorimba, hisz nem vagyok swag, és nem is Siófokon történt a dolog. Amúgy jó volt, csak senki sem ismerte a zenéimet, úgyhogy megsértődtem.

Ugorjunk kicsit. Voltunk Irie koncerten, paintballoztunk, sátraztunk Csépen, mint mindig, de sajnos a nyár végi mámi űzés elmaradt:(
Ja, amúgy most itt is kifejtem gondolataimat a pszichés gyengeségeimről. Minden évben elhatározom, hogy na végre most felszedek egy kis izmot, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy karó. Igazából minden évben sikerült egy kicsit, de sosem értem el átütő eredményt, mondjuk ez azzal magyarázható, hogy nem csináltam sokáig, és nem is szedtem soha semmi fehérjét, amit így utólag lehet nem ártott volna. Na mindegy, most amúgy elhatároztam, hogy minden nap mozgok valamit, hátha ez használ.

Amúgy most olyan álomhullám fogott el, hogy ihaj. Kéne egy telecaster gitár, és egy erősítő, de ez kisebb pénzügyi csődhöz vezetne. Szerintem ebből egy erősítő lesz, de az is jó sok pénz lesz.

Amúgy lassan úgy érzem magam, mint Robi (Igen, csak így Robizom). Már kétszer hagytam itt a blogot, de most visszatértem, és remélem, hogy hozzá hasonlóan én is ki tudok tartani, mert szeretnék, csak folyton összeroppantott a világ. Felőrölt és így nem volt életkedvem, erőm és energiám, hogy írjak. Nem igazán volt kedvem még leírni is a kudarcokat, mert igazából sikerek nagyon nem értek, bár megmondom őszintén nem vagyok elégedetlen az életemmel. Folyik a maga medrében, bár nyilván alakulhatna másképp is, és nem feltétlen utasítanám el,

mert sajnos, mindenki függ függ, valakitől...

Értem én

Na, rég volt ilyen, hogy egy külön posztot szenteltem volna egy lánynak, de megérdemli na ( legalábbis remélem).

Szóval, most akkor következzek én.

Már hónapok óta el akartam adni a régi gitáromat. Ahj, olyan jó múlt időben beszélni, pedig nagyon szerettem azt a gitárt, de muszáj fejlődni a korral. Szóval ugye van a Cort acc15f elektro-klasszikus gitárom, ami most amúgy szervizben van, mert rossz az elektronikája. Fosok is, hogy nem fogják megcsinálni gariba, mert már össze-vissza fúrtuk a gitár tanárral fúrta a gitár tanár, én pedig néztem, ahogy csinálja.

Na, egal. Szóval miután pénz állt a házhoz, elkezdtem komolyabban fémhúros gitárok után nézelődni, s egyik nap találtam egy gyönyörűséget az egyik használt gitárokat forgalmazó honlapon. Kinézetre és árra is korrektnek tűnt, úgyhogy írtam is a csávónak, és nagy meglepetésemre 1 nap múlva vissza is írt. 1-2 napot egyezkedtünk, de csütörtökön megköttetett az üzlet. Az új szerzeményem egy Cort Earth-70NS lett. A fórumokon elég jókat írnak róla, és azért újonnan is 50e forintba fáj. Itthon komolyabban kipróbálva szerintem is szép hangja van, bár tény, hogy nincs azért nagy hozzáértésem még a gitárral kapcsolatos dolgokhoz, de nem is tűnt olyan átverős valakinek a csávó, akitől vettem. Nos így már menő vagyok, mert van fémhúros gitárom is, csak zsebpénzem nem nagyon maradt.

Ja amúgy nem, nem felejtettem el a lányt, de szerinte szeretni annyi csak, hogy jön, lát megy...

Üres

Szokatlanul hirtelen cselekedtem ma, mert egy isteni sugallat jelt adott D. egy baromi jó képet rakott fel, ezért írtam neki. Már-már elkeseredtem, de este aztán írt. Szokásához hűen elbűvölő volt, bár már jó ideje nem beszéltünk, féltem is, hogy nem kedvel. Igazából nem tudom leszűrni a reakcióiból, hogy mi a helyzet, de engem rögtön rabul ejtett, bár hülye vagyok, mert tudhattam volna, hogy megint ez lesz. A kérdés már csak az, hogy vajon ha ráállnék a dologra, akkor sikerülne elhódítanom a szívét.

Állj állj...

Kicsit előre szaladtunk a dolgokban. Azt mondta nincs nagy érdeklődés körülötte, amit furcsállok, bár most elég zűrös időszakon megy keresztül, úgyhogy annyira azért nem meglepő. Ez még akár kedvezne is nekem, csak nem is akarok most még kellemetlenséget is okozni neki azzal, ha én itt közben mégsem vagyok neki úgy figyelemre méltó.

Ám, ha azt vesszük, hogy egyszer már tetszettem neki, akkor végülis nem lehet olyan lehetetlen a dolog. Mondjuk azóta már sok víz lefolyt a Dunán.

Tiszta rossz, mert mindig a Bérczesi Robi dalszövegek ugranak be, de nem akarom megtűzdelni most ezt a bejegyzést ezekkel a szösszenetekkel.

Blabla

Jaj, lehet felfedem valaki előtt majd a blogot ezt a csodálatos zűrzavart. Igen igen tudom, hogy ez ellenkezik az alapszabályban lefektettekkel, de valami azt súgja, hogy ez most kivételesen jó ötlet.
Ja, amúgy megjegyzés: Fiktív nevekkel dolgozom, úgyhogy itt semmit sem lehet kézpénznek venni.

Na, híveim. Az van, hogy marhha büszkének kéne lennem magamra, mert valami csoda folytán kitűnő lettem, amit még a mai napig sem értem, hogy hogyan sikerült elérnem, de mondjuk annyira nem is töröm magam össze a nagy gondolkodásban. Mondjuk végső soron mindent ráfoghatok a Pink Floyd-os nyakláncomra, ami csak szerencsét hoz, úgyhogy igazi kablámmá vált. Ja igen, erről a láncról még nem is mesétem, de nem is fogok, mert nem tartom annyira fontosnak, hogy megörökítsem az utókor számára.

Endlich

Na végre...

Szót kérek!

Hát, sokat nem kell várni. Voltam olyan "jó fej", hogy letiltottam a blogot mindenki számára,

Na mindegy.

Nos, most egész rövid időre estem csak ki a firkálásból, de nem is szaporítom a szót. Szóval, tömören összegezve az elmúlt heteket, leérettségiztem németből, ami mindenképpen jó, mert végre nekem is elkezdődik a nyár, ha még nem is hivatalosan, de végre már a magam ura vagyok. Ebből kifolyólag tehát elkezdtem újra kiírni taboakt a füzetembe, így most összeraktam három hiperkarma számot. Igazából lehet csak én képzelem be magamnak, de szerintem hasonlít a hangszínem Robiéhoz, amit amúgy így még leírva is furán hangzik, sőt igazából eléggé egoista megnyilvánulás.

Kedden, azaz tegnap volt Barnabás bulija, aminek elébe kicsit félve nézett szerintem mindenki, de így utólag szerintem nem volt semmi baj, azt az 1-2 formát leszámítva, bár szerintem ez mindig benne van a pakliban. Na de ennél sokkal fontosabb hír, hogy megjelölöm ezt a 2014.06.24-i estét ama pontnak, hogy ekkor szívtam el életem első kubai valamilyen nem tudom milyen szivarját. Megmondom őszintén már régebben is úgy voltam vele, hogy azt azért már mégis csak ki kéne majd próbálni, mert olyan uri dolog meg alapból menő. A filmekben is mindig úgy vannak megjelenítve a maffia főnökök, hogy kezükben a tequila-s üveg, a szájukban a cigi, és egy ilyen fasza kis kalap vanr rajtuk. Hát nálam ebből cska a szivar teljesült, bár ha kicsit megerőltettem volna magamat, akkor még egy tequila-s üveget is keríthettem volna. Amúgy az este igazából egyhangú volt, de meg kell jegyezni, hogy S. még mindig iszonyat gyönyörű, és még mindig csak egy utópia lehet számomra, s még sokak számára.

Mostanában elkezdtem nagyapám egyik cimborájának ( Bereczk Frigyes) emlékiratait olvasni, és eszméletlen jól írt a csávó. Nem véletlen, hogy íróként is tevékenykedett amellett, hogy ipar miniszter volt, tehát vastagon MSZMP tag. Jaj, ha majd egyszer a gyerekeim, azaz ti ( mert szerintem senki másnak nem fogom megmutatni, max még a feleségemnek) olvassátok, akkor már lehet nem fog nektek semmit mondani egy-két dolog, de majd ha valamit nem értetek, akkor kérdezzetek rá, mert most feleslegesnek tartom azt, hogy a teljsen triviális dolgokat megmagyarázzam, vagyis a számomra és a mai társadalom számára triviális dolgokat.Azért majd próbálok utalásokat tenni, mert amilyen tyúkeszü vagyok, tuti elfelejtek egy csomó mindent 10-20 év múlvára. Na, szóval leírta ez a csávó az emlékeit, köztük a második világháborús élményeiről, és annyira kedvet kaptam hozzá, hogy én is írjak az én életemről, s majd egyszer ráhagyjam a családomra. Mondjuk az én életemben eddig nincsenek ilyen nagyon izgalmas fordulatok, bár még ezt a mostani Orbán rendszert még tanítani fogják a gyerekeink gyerekeinek. Úgy emlegetik majd, mint a második Rákosi rendszert. Először Kádárt akartam írni, de szerintem az ennél jóval szabadabb volt, bár nem éltem benne, az tény, úgyhogy nem tudhatom. Igazából mindegy, de nem lesz szerintem pozitív vízhangja ennek a már biztos 8 évnek az elkövetkezendő generációkban.
Na jó, elég a politikából.

Mai harmadik (?) vázlatpontként felhozom az előbb említett Bérczesi Robi nevét. Igazából egy full értékes zenész, hisz irtó jó számokat ír + jól zenésíti meg őket, de a feldolgozások mellett sem mehetünk el szó nélkül, sőt a legutóbbi szóló albuma, az Emléxel, egész sok fülbemászó dalt tartalmaz. Mostanában bennem is fellángolt ez a Hiperkarma+ Bérczesi Robi őrület. Jellemző...mindig az olyan együttesekre, énekesekre kapok rá, akik vagy épp szüntet tartanak, vagy már nem léteznek. Mondjuk még itt van remény, mert ha Robi újra belejön a zenélésbe, akkor még akár a Hiperkarma is újjalakulhat. Eléggé nagy drogproblémái voltak, úgyhogy remélem most már nem esik vissza a gödörbe. Én is most 4-5 dalát már egészen tudom, és azért is különösen szeretem őt, mert a dalai egy szál gitáros megoldásban is jól hangzanak, nem csak akkor, ha komplett zenekar van mögötted.

Mostantól már igyekszem majd rendszeresebben írni, mert már így érettségi után van/lesz időm írogatni. Főleg, hogy most a fejembe vettem, hogy az életemet így végig vezetem ezen a blogon, s akkor majd a leendő gyermekeim is olvashatják, ha lesznek, és ha lesz hozzá kedvük, de ez még ugyancsak elválik az idő múlásával.

Jaj

Úgy rémlik, hogy tegnap firkáltam valami olyasmiről, hogy most nem nagyon van senki olyan, aki felkeltené az érdeklődésemet. Nos, éjjel álmomban volt egy látomásom annyira felszínre kerülnek érzések, hogy néha el is felejtem őket ilyenkor felszínre hozni, de mégis van egy lány, aki úgy érzem, hogy megmozgat bennem valamit. Sok a hátráltató tényező, és ez igazából el is bizonytalanít, mert úgy érzem lehetetlen, hogy működne, ha esetleg úgy alakulna, mert ez meg az stb stb., de valahogy mégsem tudom azt mondani, hogy hagyom a francba, mert már kiskoromban is valamiért pont őt választottam, s akkor még nem tud befolyásolni semmi. Azóta sokat változtunk mindketten, ő is más utat jár be, s én is. A kérdés csak az, hogy ez a két különböző sorsszál vajon összefonható-e. 

Sokan mondják, hogy / Az ellentétek vonzzák egymást. /. Igazából azt kéne mondanom, hogy ebben van valami, de szerintem rossz ha két ember különbözik, mert akkor nem nagyon találnak közös szálat a kapcsolatukban, akár csak beszélgetés téma szintén, vagy akár egy olyan kérdésben sem tudnak düllőre jutni, hogy mit nézzenek meg a moziban. Persze ez egy bizonyos szintig jól is elsűlhet, de van egy bizonyos határ.

De én nem fogom feladni, mert hiszem, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Igazából rohadtul nem tudom, hogy mi tévő legyek, főleg, hogy összefüggően alig-alig beszélünk, és nem tudom, hogy hogyan tudnánk a későbbiekben. Nyilván nem fogom feladni, mert nincs mit feladni, hisz még el sem kezdtem semmit, de nem tudom, hogy lesz-e elég erőm hozzáfogni ehhez az egészhez. Nem lenne rossz, mert eléggé idilli lenne, ha így a kiskori ovis szerelem után, egy már sokkal komolyabb, s kiforrott dolog lehetne.

To be continued, ha lesz kedvem

Na csók mindenkinek.

Bumm...

Na kedves én. Az elmúlt hónapokban nem nagyon erőltettem meg magam, hogy firkantsak valamit ide, sőt most még úgy döntöttem, hogy priváttá teszem, hogy csak én olvasgassam itt ezeket a förmedvényeket, vagyis hát mondhatnám azt, hogy megengedem másoknak, hogy bele-bele nézzenek az életemebe, de mivel gonosz és antiszoc vagyok, nem fogok ilyenekbe belemenni.

Szóval, most, hogy újra berobbantam az öntudatba, azt kell, hogy mondjam, hogy amennyire szerencsés sikeres szerencsés vagyok a tanulásban, annyira vagyok szerencsétlen a nőknél. Az érettségim eddig jól alakul, s ha minden igaz, akkor év végén kitűnő leszek. Na és akkor a nők. Nem tudom, hogy anno milyen érzékem volt, de mára már teljesen eltűnt, vagy legalábbis nagyon mélyre került a tudatomban.Valahogy az önbizalmam teljesen cserben hagy mindig, amikro egy kis esélyt látnék, de igazából azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem nem az én fajta fiúk azok, akik mostanában befutók a lányoknál. Nem mintha annyira transzban lennék, hogy "Jaj, nincs barátnőm", de persze hiányzik már az érzés. Valahogy az az érzésem, hogy ez most talán egy próbatétel, hogy türelmesen tudok-e várni a hozzám illő lányra. Megmondom őszintén vannak ám előnyei a szingli életnek is. Nyilván jó, hogy a magam ura vagyok és, hogy pénzügyileg is csak egy irányba kell tekintenem, de az árnyoldal azért mindig ott kísért.

Tulajdonképpen nem is értem, hogy régen mit csináltam másképp vagy jobban. Lehet csak szimplán más körökben mozogtam és ezért felkapottabb voltam vagy én nem tudom, de az biztos, hogy egy jó ideje valahogy semmi em jön össze, azaz nincs minek nem összejönnie, hisz már odáig sem jutok el, hogy konkrét kialalkult érzéseim legyenek egy lányról. Nem tudom, hogy ez az én hibám-e vagy csak szimplán nem illek össze velük, de mindenesetre kicsit már kezd aggasztani a dolog, mert ha bennem van a hiba, ami amúgy könnyen előfordulhat, akkor lehet el kéne gondolkodnom azon, hogy mit csináljak másként.

Na mindegy, nem vagyok még olyan korban, hogy aggódnom kelljen azon, hogy egyedül öregszem meg.

Magány

Ó én annyira utálom a szüneteket vagy az ilyen nagyon meghitt ünnepeket. Ilyenkor mindig eluralkodik rajtam ez a "Jaj egyedül vagyok, de jó lenne, ha lenne valakim stbstb." Igaz, ami igaz. Jó lenne végre találni egy lányt, akivel úgy tényleg egy húron pendülünk ( haha milyen gitáros hasonlat). Dorci szerint elég nehéz olyan lányt találni, aki igazán hozzám illik, sodass nem lesz könnyű dolgom, bár eddig sem volt, ha azt vesszük. Pedig nem tudom, én nem érzem úgy, hogy olyan nehéz lenne mellém passzoló embert találni. Mármint sosem voltam finnyás meg válogatós, sőt igazából ha belegondolok nem a külső alapján ítélek. De mégis valahogy nem hoz össze a sors senkivel. Ami azt illeti, a dolgos hétköznapokon annyira nem is hiányzik a dolog, vagy legalábbis nincs idő arra, hogy eszembe jusson, hisz mindig van valami tennivaló.

Nem tudom amúgy. Ha jobban belegondolok, én is sokszor agyalok, hogy ki az a lány, aki szereti a Republicot vagy csak úgy alapjáraton a rock-t, laza, de ugyanakkor aranyos és olyan intelligens meg minden, de amúgy nem is kell azt a zenét vagy filmet szeretnie, amit én, csak úgy érezzem, hogy van valami, ami összeköt minket.

A legnagyobb baj az, hogy nem érzem azt már régóta, mint anno. Nem érzem azt a szikrát, ami elindítaná a dolgokat. Ez vagy azért van, mert valami megtört bennem és már nem vagyok a régi, tehát vissza kell találnom a régi énemre, vagy azért, mert a szívem nem gondolja úgy, hogy vele vagy vele működne egy kapcsolat. Persze tudom, próba szerencse.

Jááj

Holnap nincs hetedik órám jeeeeee. Jót érzek, de sajnos azt is érzem, hogy nem fogok untakozni akkor sem. Elkéne kezdeni tanulni az első töri faktos dogára, ami tuti ilyen alászedegetősnagyonmegráncigálóskiköpödatüdődet doga lesz. Legalábbis ahogy a töri tanárt ismerem. Már kezdésnek elég is volt annyi, hogy így szimpla 1 hét után emelt szintű hosszú esszéket írogatunk csak így barátságból. Áháháháhá sebaj.
Ahj ahj ahj. Most így lassan fél tizenegy felé össze kéne foglalnom az elmúlt nem tudom hány nap eseményeit. Na hát akkor gyorsba oldjuk meg. Mostanában nagyon rákattantam a Republicra. Valahogy nagyon tudok azonosulni Cipővel és tökre úgy érzem, hogy mi rokon lelkek vagyunk.
JAJ tatarataaaaaam, dobpergés minden izébizé....BETELT AZ ELSŐ KOTTAFÜZETEM...... királyságossirályság. Már a másodikat is elkezdem, úgyhogy minden jó. Bár van egy csomó dal, amit nem is szoktam játszani, de azért jó, hogy benne vannak a füzetben. Apropó újra feltört bennem a gitár vásárlási láz. Ki is néztem egy tök csocsi gitárt, csak egy a hátránya, 85000 Ft és ebben még nincs benne az erősítő,a heveder, a kábel(ek) plusz még 1-2 apróság. Úgyhogy nem tudom majd mihez fogok kezdeni, de majd csak lesz valahogy.
Jaj pénteken van a szülinapom, mesés..... Utálom, amikor tanítási napon van. Olyan feszélyezve érzem magam, pedig tudom, hogy nem kéne, de mégis valahogy nem tehetek róla, ilyen vagyok.
Na de ennyit most rólam, tűzök aludni, mer holnap Lenin dogát írhat velünk probably és az nem lenne so good, ha elpicsáznám:/
Szóval, páá:)

Fekete lyukban húz a vonat a föld alatt

Valami stílusváltás szerűséget kéne bevezetnem úgy érzem. Olvasgatom 1-2 ember blogját és szerintem túl komolyan veszem az írogatást. Jó vannak olyan posztok, ahol ez jól jön ki, de többnyire nem illik hozzám. Hozzám, aki midnennek a vicces oldalát ragadja meg. Igazából tök fura, mert 1 nap alatt kétszer is tudok írni. Mostanában ez nagy szó. Szeptember óta igazából minden napom tiszta stressz volt a kresz miatt. Hála az égnek amiatt már nem kell aggódnom.
Ma beleolvastam egy olyan blogba, ami az enyémtől teljesen más stílusban íródik és tökre megtetszett. Mármint belegondoltam, hoyg végülis pont ez a lényeg, hogy lazán faszán írjam le a dolgokat és most tökre efelé hajlok.

Ahj annyira nem tudom összeszedni a gondolataimat. Pedig azt hittem, hogy most ez az írás bírás itt jót fog tenni, ami mondjjuk igaz is, de tiszta értelmetlenségeket tudok csak írni. :(

Ma nem megyek afterra. Nincs most kedvem emberek közé menni. Valahogy jobb most itthon a sorozataimmal, buta, elgyötört gondolataimmal és a szüleimmel, no meg egy jó nagy bögre forró teával :))

Gyere közelebb

Az ember néha szembesül olyan akadályokkal, amelyekről még nem tudja, hogy hogyan fogja legyőzni őket. Persze lehet őket tologatni vagy halogatni. Igen, ez is egy megoldás, ám úgy gondolom jobb túlesni a dolgokon hamarán. Mondjuk ezt így mondani mind szép és jó, ám hogy is néz ki a valóság?

Napjainkban az ember egy olyan lény, aki roppant bátornak és határozottnak tűnik kívülről, de belülről pont az ellentéte. Telis tele van bizonytalansággal és elhaló álmokkal/vágyakkal. Sokszor ezeket szeretjük elhesegetni, mintha mi sem történt volna. Á majd úgyis elfelejtjük és akkor minden szép és jó lesz. No igen, de legtöbben nem így működünk. Magamon veszem észre, hogy mennél inkább elakarok dobni egy gondolatot,álmot vagy álmot, annál nehezebb. Ha nem gondolok rá, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik. Most aki ezt olvassa, annak biztos az fogalmazódik meg a fejében, hogy "hű a nagyokos. Ezt nem nagy tudomány leírni usw.". DE sokan nem gondolunk ebbe bele pont azért, mert hogy milyen baromi egyszerű.

Amúgy nem tudom, hogy hogyan kanyarodtam el ennyire az eredeti témától. Igazából annyi, hogy megvan az elsősegély és a kresz vizsga, úgyhogy mostmár csak a forgalmi van hátra meg hát persz, hogy megtanuljak vezetni. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg még ebben az évben meglesz a jogsim.

A csengőzés is jól megy. Már megvolt az első koncertünk a tanévben és most nagyon próbálunk a Szironta együttessel, akikkel több közös koncert is tervben van. Szeretek ebben a bandában játszani és úgy érzem, hogy már teljesen befogadtak.

No hát a lányok, a lányok. Van ám 1-2, pontosabban 2 hölgyemény, akik igencsak simogatják a lelkemet már csak puszta felbukkanásukkal, ám meg kell mondjam egyik se olyan, akinél bármiféle keresnivalóm is lehetne. Nem tudom, hogy ez-e a realtiás vagy csak már pusztán a pesszimizmus beszél belőlem. Valahogy úgy érzem, hogy semmi magabiztonság nincs bennem e téren.

Újra itt van, újra itt van

Újra itt vagyok. Mostanában szusszanásnyi időm sem volt, így ebből kifolyólag a blog közelébe se tudtam férkőzni. Meg kell, hogy mondjam húzósabb a suli, mint vártam és ez még csak a második hét volt. Persze majd ha vége lesz a kresz-nek, akkor több időm lesz, de a vezetés megint elvesz majd valamennyit.

A töri faktot imádom. Egyszerűen egy perc alatt eltelik az óra. A némettel is így van ez, bár ott nem kapunk elég melót, kicsit olyan nyugdíjas a tempó.

Ringing Starssal most nagyon mennek a dolgok. Együttműkődési megállapodásunk van a Szironta együttessel és most két új dalt is próbálunk, amiből az egyiket egy szimfónikus zenekarral fogjuk együtt játszani. Ja és ha minden igaz, akkor lesz végre egyenpólónk, ami végre valami kinézetet adna a csapatnak. Már csak megkéne tervezni a lógót, amit Barnabás csinálgat.

Ahj de most nincs több időm, vár a temérdeknyi megtanulandó anyag. Byee

úúúúúúúúúúúúúúúúú

Ma alaposan meglepődtem, amikor az évnyitón ültünk. Kiderült, hogy van egy új osztálytársunk. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy dolog, mert 3 távozó után már számítottunk egy érkezőre, de Zsani ( így hívják) jól néz ki, kedvesnek is tűnik, csak egy probléma. Rögtön elkezdte besszippantani Voldemort és csatlósává akarja tenni ( legalábbis nekem ez a meglátásom). Igazából mindig új osztálytársunk fenekében volt még ez alatt a kis idő alatt is, s félek, hogy a halálfalók sorába kerül ő is. Ám én és a Rend megpróbáljuk egy igazi közösségi emberré tenni, aki az osztály minden tagjával jó kapcsolatot ápol és nem terelődik rossz irányba. Minden azon múlik, hogy a Roxfort után milyen pályán akar elhelyezkedni, mert ha mondjuk hozzám hasonló pályákra készülne, mint én, akkor tudnék vele én is beszélgetni, de így nincs nagyon kedvem se és lehetőségem se. Nem nagyon van lehetőségem társalogni vele, ha a sötét nagy úr uralama alá keríti.

UI: Valahonnan nekem ismerős ez a lány és az anyukája is. Nem tudom honnan, de olyan, mint ha már láttam volna valahol vagy már találkoztunk volna.

A kísérlet

Amikor először láttam ezt a filmet, többször is le kellett állítanom, mert egyszerűen túl sok volt az, ami lezajlott. A film pozitívuma csak azok számára mutatkozik meg szerintem, aki valamilyen szinten érdeklődik a pszichológia iránt vagy csak simán foglalkoztatják az eféle dolgok. Számomra még az is jó, hogy ebből a filmből is megtanultam egy jó kis kifejezést: Weichei = nyamvadék.

Töredék

Valami ilyen egyik szemem sír, a másik nevet érzésem van, amikor találkozom K-val. Örülök, hisz szeretek a társaságában lenni, nagyon jól érzem magam vele és szerintem ő is velem, de ugyanakkor sír a lelkem a szenvedéstől is, hogy én mást is érzek. Valamit, amit még magam előtt sem merek felvállalni, mert már elég a koppanásokból, s azt hiszem az a legokosabb, ha ezeket a álomképeket el is hesegetem gondolataim közül. Igen ez az, amit tennem kéne és ahogy tennem kéne, de ez sosem ilyen egyszerű. Se nem akarom elhesegetni az álmomban felépített, biztonságot adó képeket és erőm sincs, hogy elfeledtessem magammal. Annyira klappolna minden, de nem vagyok olyan szerencsés, hogy ez megvalósuljon. Valami baj mindig van és már kicsit elegem is van a kifogásokból, hogy miért NEM a válasz. Persze inkább legyenek őszinték, de ez olyan, mintha az ember már menne, hogy megverjék. Nem, én nem akarom, hogy újra és újra fájjon.

Nem tudom mi legyen. Ilyenkor mindig azt kapom tanácsként, hogy "aki mer az nyer". Való igaz ez így van, de ha a másik fél nem így gondolja, akkor mégse és akkor megint csak a szokásos kilábalás következhet, amihez most nem nagyon lenne kedvem.

Most kezdtem el a jogsit, 39 órám lesz kb jövő héttől és még ott a gitár és a foci is, úgyhogy barátnő nélkül is elég sűrű (lesz) az életem. Ám az igaz, hogy ha lenne egy párom, vele színesebbek lennének a napjaim és az életkedvem újra a magasba kúszna.

Álmodtam

Ma FankaDeli-Álmodtam című számát hoztam el nektek. Aki ismer, az tudja, hogy nem kedvelem annyira a rap világát, de ez a szám valahogy mégis megragadott, főleg a szöveg miatt. Hallgassátok szeretettel:)



Egyszerű koncepció, pár pózer ringyó,
Akinek egy Audi a hintó,
Benne centet hallgat a gringó
Fosat, mint a ringló! 
Magyarország ez vagy! 
Nem is csodálom, ha a szerencse elhagy!
Ahol rendőrök taposnak át lóval ártatlanokon!
Ahol csak a Barátok Közt-öt kapod egy fáradt napodon,
Pár fonetikus gondolat metszi át pillantásom,
Itt egy csepp mámorért is ha kell kutatásom!
Szeretném, ha rám néznél, hogy elfordulhassak csendben!
Minden tettem átlátszó, 
ez a kurva pálinka is csak egy átszálló, agyam rejtett féltekére!
Póráz vágyaim vérebére, 
Mert, egyszer esküszöm a lelkemre, a butaság plázájának üvegét öklömmel verem be!
Én másznék ki, ti meg ugráltok a verembe!
Nekem is volt pillangó a zsebemben, nem színes, hanem szúrós!
Igen, erre felé a tinikor húzós, mikor a legjobb barátod a pultos! 
Na akkor, akkor gondolkodj el azon, hogy mért van hátrébb a család, mint a haszon, a profit!
Nézd meg a Ferit meg a Tomit! Magyar gyerekek! 
Mindjárt kezdődik a koncert, a drukktól remegek!
Aki látott, tudja hogy rappelek nektek, mintha én közvetíteném a világon az utolsó percet! 
És mire vége a shownak, tapsotok olyan nekem, mint egy csónak a mennybe! Ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze!
Ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze! 
Bármilyen messze... 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer a színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

14 évesek seggbe basszák egymást, az egyik fasiszta a másik szektás! 
Mindenki keresi a helyét, valahova tartozni kell!
Pedig attól még nem vagy kevesebb, ha kicsi a mell! 
Amit én mondok, az volna az obszcén szemét szöveg! 
Én meg a TV előtt kapcsolom be a biztonsági övet! 
Szerinted ez jó így? Hogy a pornó meg a talkshow hódít?
Angolul van, nem baj, mehet a mothafucka’! 
De ha én azt mondom, hogy fasza, az a médiában para! 
Tessék, kérem szépen ezt önök kérték! 
Mindegy milyen a lépték, városi vagy országos! 
Ja, az egész totál fos! 
Meglátsz egy rendszámot, és egyből románozol! 
NC meg 10 lemez velem meg barátkozol! 
Nem egy meg nem kettő haverom szlovák, cseh, ukrán! 
Nézd meg egy fesztiválon egy horvát és egy albán ugrál mellettem! 
Fankadeli rapben veretlen! 
Nem egy meg nem kettő a cigány haverom! 
Akik szerint dzsugel a vakerom!
És a bőrünk színe, le lesz szarva, mikor Isten előtt lépünk a színre! 
Én bazdd meg sírok mikor látom Izraelt meg Irakot, hogy napalmot dobnak a kertbe, miközben a kiskrapek nyomja a kirakót! 
Ez bazdd meg a Föld, a világ 2006-ban!
Egy szakadt farmer rajtam, és közben ordítom: te leszel az utolsó, aki felé a stukkerem fordítom! 
Egy szakadt farmer, és közben ordítom: te leszel az utolsó, aki felé a stukkerem fordítom... 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

Én egy kertet szeretnék,feleséget, pár gyermeket!
Akiket úgy, mint engem apám, szívből és igazán nevelek! 
Aikkel együtt küzdök és nevetek!
Akik majd valószínűleg megkérdezik: 
"Na Apu, miről szóltak ezek a lemezek?"
És majd én, azt válaszolom, hogy nekem ezek a sorok között volt a fény, az út, az a bizsergés!
Ez Magyarország, itt nem sok a fizetés, itt nem jó fej a miniszter!
Mindenki napról-napra pirickel, átível egyik hitelből a másikba, 
ezresről-ezresre, de ha pároddal vagy kettesbe kit érdekel az adó, a híradó? 
Vagy karrier, vagy boldogság! Tessék, döntsél riadó! 
Nem sok időd van rá! Talán mire a fejedhez kapnál már késő...
Éppen ezért ez a szám is csak egy véső, tőlem neked,
hogy vakarjuk ki magunk együtt a szarból! 
Az én kezem mikrofont, a tied mindegy mit markol!
Csak fogd erősen! Hogy a jövőd, és ne pedig terhet láss a csecsemőben..
Hogy jövőd, és ne pedig terhet láss egy csecsemőben...

Újra itthon

10 éve még első osztályt végezvén elmentem egy táborba, amit anyu slija szervezett. Nem is emlékszem már pontosan, hogy akkor először milyen érzések keringtek bennem, de nem lehetettek negatív érzések, hiszen azóta minden évben eljárok még a mai napig is. Igazából se a programok tekintetében nincs nagy változás az évek során és a hely is mindig ugyanaz, de valahogy a társaság az, ami miatt ott ragadtunk mi heten, a "nagyok". 

Igazából három éve van az, hogy egyfajta ideiglenes tesóként vagy nem is tudom miként működöm. Van három kisgyerek, akik nagyon a szívemhez nőttek. A háromból egy az unokahúgom, úgyhogy az nem is meglepő, de a másik két gyerkőchöz csak annyi közöm van, hogy ismerem a nővérüket. Egyszerűen imádom őket, hisz kicsit ránk is emlékeztetnek. Ezt úgy értem, hogy az egész család olyan harmonikus, mint a mienk és és jól neveltek, jó tanulók, kedvesek, aranyosak, de ugyanakkor életrevalók.

Amúgy magáról a táborról nincs sok mesélnivaló. Nagy szabadságunk volt, sőt  szerintem nagyon nagy. Akkor mentünk strandra, amikor akartunk. Este is sokáig volt kimenőnk. Voltunk kalandparkban, vízibiciklizni, kertmoziban és airballozni. Nagyon nem volt kedvünk hazamenni, de a Strand fesztivált látva elhatároztuk, hogy jövőre lehet eljövünk fesztiválozni.

Idő

8 napig nem fogok írni, mert Zamárdiban leszek a szokásos táborban. Remélem idén is legalább olyan jó lesz, mint tavaly vagy azelőtt vagy azelőtt és így az elsőig. Utána élménybeszámolóval fogom kezdeni.

Sziaaasztok!:))

Búcsú

Nehéz dolog a búcsú...

Tegnap elbúcsúztattuk Gazsit, aki szombaton megy ki Mexikóba 1 évre. Sokáig azt hittem, hogy csak ugrat és csak terv marad, de ahogy teltek múltak a hetek, egyre inkább bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy illúzió. Hát most eljött az az idő, amikor elhagy minket. Megmondom őszintén ez most kezd olyan hangvételű lenni, mint valami gyászjelentés ( Nachruf-oh miket tudok), de valahogy tényleg úgy is érzem magam. Ha belegondolok, Gazsival elsős korunk óta jóba vagyunk és azt a kis kitérőt leszámítva, amit én még eltöltöttem az általánosba, mindig egy közegben voltunk. Egyik nap visszagondoltam, hogy mi mindent éltünk is meg együtt és nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra a régi emlékek, érzések és gondolatok.