Az ember néha szembesül olyan akadályokkal, amelyekről még nem tudja, hogy hogyan fogja legyőzni őket. Persze lehet őket tologatni vagy halogatni. Igen, ez is egy megoldás, ám úgy gondolom jobb túlesni a dolgokon hamarán. Mondjuk ezt így mondani mind szép és jó, ám hogy is néz ki a valóság?
Napjainkban az ember egy olyan lény, aki roppant bátornak és határozottnak tűnik kívülről, de belülről pont az ellentéte. Telis tele van bizonytalansággal és elhaló álmokkal/vágyakkal. Sokszor ezeket szeretjük elhesegetni, mintha mi sem történt volna. Á majd úgyis elfelejtjük és akkor minden szép és jó lesz. No igen, de legtöbben nem így működünk. Magamon veszem észre, hogy mennél inkább elakarok dobni egy gondolatot,álmot vagy álmot, annál nehezebb. Ha nem gondolok rá, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik. Most aki ezt olvassa, annak biztos az fogalmazódik meg a fejében, hogy "hű a nagyokos. Ezt nem nagy tudomány leírni usw.". DE sokan nem gondolunk ebbe bele pont azért, mert hogy milyen baromi egyszerű.
Amúgy nem tudom, hogy hogyan kanyarodtam el ennyire az eredeti témától. Igazából annyi, hogy megvan az elsősegély és a kresz vizsga, úgyhogy mostmár csak a forgalmi van hátra meg hát persz, hogy megtanuljak vezetni. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg még ebben az évben meglesz a jogsim.
A csengőzés is jól megy. Már megvolt az első koncertünk a tanévben és most nagyon próbálunk a Szironta együttessel, akikkel több közös koncert is tervben van. Szeretek ebben a bandában játszani és úgy érzem, hogy már teljesen befogadtak.
No hát a lányok, a lányok. Van ám 1-2, pontosabban 2 hölgyemény, akik igencsak simogatják a lelkemet már csak puszta felbukkanásukkal, ám meg kell mondjam egyik se olyan, akinél bármiféle keresnivalóm is lehetne. Nem tudom, hogy ez-e a realtiás vagy csak már pusztán a pesszimizmus beszél belőlem. Valahogy úgy érzem, hogy semmi magabiztonság nincs bennem e téren.
Napjainkban az ember egy olyan lény, aki roppant bátornak és határozottnak tűnik kívülről, de belülről pont az ellentéte. Telis tele van bizonytalansággal és elhaló álmokkal/vágyakkal. Sokszor ezeket szeretjük elhesegetni, mintha mi sem történt volna. Á majd úgyis elfelejtjük és akkor minden szép és jó lesz. No igen, de legtöbben nem így működünk. Magamon veszem észre, hogy mennél inkább elakarok dobni egy gondolatot,álmot vagy álmot, annál nehezebb. Ha nem gondolok rá, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik. Most aki ezt olvassa, annak biztos az fogalmazódik meg a fejében, hogy "hű a nagyokos. Ezt nem nagy tudomány leírni usw.". DE sokan nem gondolunk ebbe bele pont azért, mert hogy milyen baromi egyszerű.
Amúgy nem tudom, hogy hogyan kanyarodtam el ennyire az eredeti témától. Igazából annyi, hogy megvan az elsősegély és a kresz vizsga, úgyhogy mostmár csak a forgalmi van hátra meg hát persz, hogy megtanuljak vezetni. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg még ebben az évben meglesz a jogsim.
A csengőzés is jól megy. Már megvolt az első koncertünk a tanévben és most nagyon próbálunk a Szironta együttessel, akikkel több közös koncert is tervben van. Szeretek ebben a bandában játszani és úgy érzem, hogy már teljesen befogadtak.
No hát a lányok, a lányok. Van ám 1-2, pontosabban 2 hölgyemény, akik igencsak simogatják a lelkemet már csak puszta felbukkanásukkal, ám meg kell mondjam egyik se olyan, akinél bármiféle keresnivalóm is lehetne. Nem tudom, hogy ez-e a realtiás vagy csak már pusztán a pesszimizmus beszél belőlem. Valahogy úgy érzem, hogy semmi magabiztonság nincs bennem e téren.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése