10 éve még első osztályt végezvén elmentem egy táborba, amit anyu slija szervezett. Nem is emlékszem már pontosan, hogy akkor először milyen érzések keringtek bennem, de nem lehetettek negatív érzések, hiszen azóta minden évben eljárok még a mai napig is. Igazából se a programok tekintetében nincs nagy változás az évek során és a hely is mindig ugyanaz, de valahogy a társaság az, ami miatt ott ragadtunk mi heten, a "nagyok".
Igazából három éve van az, hogy egyfajta ideiglenes tesóként vagy nem is tudom miként működöm. Van három kisgyerek, akik nagyon a szívemhez nőttek. A háromból egy az unokahúgom, úgyhogy az nem is meglepő, de a másik két gyerkőchöz csak annyi közöm van, hogy ismerem a nővérüket. Egyszerűen imádom őket, hisz kicsit ránk is emlékeztetnek. Ezt úgy értem, hogy az egész család olyan harmonikus, mint a mienk és és jól neveltek, jó tanulók, kedvesek, aranyosak, de ugyanakkor életrevalók.
Amúgy magáról a táborról nincs sok mesélnivaló. Nagy szabadságunk volt, sőt szerintem nagyon nagy. Akkor mentünk strandra, amikor akartunk. Este is sokáig volt kimenőnk. Voltunk kalandparkban, vízibiciklizni, kertmoziban és airballozni. Nagyon nem volt kedvünk hazamenni, de a Strand fesztivált látva elhatároztuk, hogy jövőre lehet eljövünk fesztiválozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése