Nehéz dolog a búcsú...
Tegnap elbúcsúztattuk Gazsit, aki szombaton megy ki Mexikóba 1 évre. Sokáig azt hittem, hogy csak ugrat és csak terv marad, de ahogy teltek múltak a hetek, egyre inkább bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy illúzió. Hát most eljött az az idő, amikor elhagy minket. Megmondom őszintén ez most kezd olyan hangvételű lenni, mint valami gyászjelentés ( Nachruf-oh miket tudok), de valahogy tényleg úgy is érzem magam. Ha belegondolok, Gazsival elsős korunk óta jóba vagyunk és azt a kis kitérőt leszámítva, amit én még eltöltöttem az általánosba, mindig egy közegben voltunk. Egyik nap visszagondoltam, hogy mi mindent éltünk is meg együtt és nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra a régi emlékek, érzések és gondolatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése