Állok a pusztán, s csak merengek a végeláthatatlan tájban.Olykor-olykor már megvakulok a látványtól. Valami ilyesmi végtelen lelki világomat élem mostanában is. Nem tudom, hogy ez pozitívumkét vagy inkább negatívumként fogható-e föl, de most valahogy jól érzem magam a bőrömben.
Tegnap éjjel elmerengtem azon, hogy hiányzik-e nekem a tavalyi nyár. Sok érvet sorakoztattam fel mind a két álláspont közt, de végül arra jutottam, hogy talán most jobb. Jobb, mert nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb a belső énem. Az előző vakáció ideje alatt értek nagyon pozitív, de egyúttal nagyon negatív dózisok is és sajnos azt kell mondjam, hogy a nyár végére a mérleg a negatív oldalra billent.
De jó lenne, ha ezen a nyáron kapnék valami pluszt és adni is tudnék valami pluszt valakinek. Az érzés, ami tavaly átjárt, már hiányzik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése