6:50 titi-titi- szól az ébresztő.
Kapkodva magamra kapom mai viseletemet, s sietve indulok járművemhez. Elindulok némán, s csak tekerek. A közértben csak bámészkodó tekintettel járkálok, s leragad a szemem a szeletelőgépnél. Milyen folytonos, milyen egyenletes gép ez. Én is ilyen teljesítményt akarok nyújtani az élet minden területén. Ám nincs időm további elmélkedésre. Joholva indulok a többiek után, hogy éhező társaimnak egy-egy falat élelmet csepegtethessek. A pakolás is csöndben telik, hát még az út. Megszokott már, hogy velem jár a bú, s ő kísér utamon. Néha megállunk egy-egy frissítőre. Csodálkozom. Olyan, mintha a nap mesteri játékot űzne velünk s így aakrná társainkból utolsó forintjaikat. De az idő nem áll és mi sem. Folytatjuk harcunkat az úttal, mely sok ember életét keserítette meg, de végül sikerült, győztünk. A fél királyság és a királykisasszony keze helyett pihenés lett "csak" a jutalom.
UI: Találkoztunk Luke-kal és egy bazi jó koleszban szálltunk meg Keszthelyen ( F*ck you Keszthely, hogy csak fizetős strandjaid vannak). Délután kártyáztunk és strandoltunk volna, de mind fizetős volt, ezért inkább lángosoztunk egyet. Este kimentünk páran a főtérre beszélgetni és egész sokáig kint is maradtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése