Reggel már korán útnak indultunk, hisz én meg apa bringával mentünk a találkozási pontra. 50 perc alatt kényelmesen leértünk. Ezután Lórévre tekertünk, ahol kompra szálltunk és átkeltünk a Dunán. Velence felé véve az irányt a levegő még mindig nem akart melegedni, így mindenkin egy vékony pulóver volt. Dél körül megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást. Szép lassan kipakoltunk, s ezt követően szétnéztünk kicsit a suli ( a szállás- a szerk.) területén. Az idő egyre derűsebb lett, így hát úgy döntöttünk lenézünk kicsit a strandra. Nem ért minket váratlan csalódás, amikor lábujjunkat a vízbe dugva, igen csak megvacogtunk. Ebből kifolyólag én például csak napoztamm, illetve fényképeztem. Amúgy ez tök rossz. Mindig én vagyok a fotós, így rólam sosem készülnek képek. Félek, hogy a szalagavatós videóban majd csak az osztálynévsorban leszek fellelhető.
Na, de hagyjuk ezt, s térjünk vissza az első, táborban töltött napra. Néhányan elmentünk geocachingolni (a Geocaching-ről majd egy későbbi bejegyzésemben fogok bővebben írni). Ez a láda most kicsit mást volt, mint a többi, hiszen a doboz a tó közepéén volt, egy szigetecskén. Ezért vizibiciklire szálltunk és nekivágtunk a kicsivel több, mint 1km-s távnak. Szembeszéllel kicsit nehézkes volt tekerni egy idő után, ám nagyjából 30 perc alatt a célhoz értünk. Mikor visszaértünk a suliba, ettünk, ittunk és folytattam a könyvet, amelyről már az egyik korábbi posztban írtam. Vaocsráig ki is olvastam és kicsit meglepett, hogy így lett vége. Vacsora, aztán cseresznye szedés és magok köpködése. Ez állt a programban. Mindezek után lefürödtünk és most itt vagyok. Írok azzal a reménnyel, hogy az erről táborról íródó bejegyzéseimet sokan fogják olvasni. Fekszem a félhomályban. Alig vannak itt csak páran. Elfog néha egy olyan melankólikus érzés, amelyről már írtam. Néha irigykedve nézem azokat, akiknek van kit felhívniuk vagy van kihez hazamenniük.
És én?
Én teljesen egyedül vagyok és néha már betegesen vágyódom vaaki olyan iránt, aki őszinte és tiszta érzésekkel gondol rám. Nem tudom mikor fog ez teljesülni, de én várom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése