5. nap. Furcsa, hogy már negyedszer látjuk meg a felkelő nap első sugarait egy idegen ágyban. Úgy gondolom, hogy erre még a legnagyobb nőcsábász se lenne képes. Ma egy testvéries levegővétellel átöleltük a Balaton nyugati oldalát, s megkezdtük utunkat a déli rónákon. Ezek a tájak nem változatosságukról híresek, de az alacsony árakról és a szabadstrandokról annál inkább. Meglepő, hogy ma már mennyire jól bírta mindenki a távot. Nem volt megterhelő, de a perzselő nap minden egyes sugara nehezítette utunkat. Ennek ellenére siker koronázta ezt a napot is, bár még csak délután három körül lehet. Most itt ülök a strandon. Szinte már könyvbe ilő, ahogy a nap megmelengeti orcámat. Szeretnék ma még kártyázni és fürdeni, a katonaság és a vadakat terelő juhászság meg még várhat egy ideig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése