Most, amikor épp ezeket a sorokat írom, az idő korom, s borús. Kihat a hangulatomra is ez az időjárás. Amúgy is kétségbe vagyok esve, látván sok teendőmet, melyek mind elvégzésre várnak.
Természetesen már az összes dolgozatra tanultam, de még mindegyiket át kell futnom jó párszor.
Persze nem ez az, ami a legjobban aggaszt. Nehéz ezzel az érzéssel együtt élni, vagyis még nem élek vele együtt, és remélem majd tartósan nem is kell. Ez az érzés a bizonytalanság és a kétségbeesés.
Ha a lelkem most a háborgó tengeren lenne, biztos vagyok benne, hogy elnyelné a víz, s a vihar legyőzne. Kis tutaj vagyok csak a hatalmas vízterület közepén, s nem látom a biztonságot nyújtó szárazföldet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése