Elhagyatva

Betegen fekszem itthon, legalábbis anyák ezt mondják, de én tudom, hogy holnapra megfogok gyógyulni.

Muszáj!

Nem maradhatok le az első suliújságos megbeszélésről. Most, hogy végre elindul a lap, nem akarok rögtön az első alkalommal hiányozni. Nem tudom, hogy fog-e működni ez az egész, de szerintem, ha mindnyájan összefogunk, és legjobb tudásunk szerint csináljuk a dolgunkat, akkor nem lehet baj. Csak a féltékenykedő, rosszindulatú emberektől félek, hogy majd cikizik a cikkeket, illetve a kinézetét magának az újságnak.

Persze reménykedem a legjobbakban. 

Ezért is akarok ennyire meggyógyulni holnapra. Semmi kedvem betegeskedni. Nincs időm rá...

Bájoló

Nehéz dolog a felejtés, de mindenki képes rá, ha elég erőt vesz magán. Lezárult egy újabb fejezet az életemben, de ugyanakkor egy új ajtó nyílt meg előttem, s csak arra vár, hogy belépjek rajta  új, kalandokkal teli világába.
Én pedig várom, hogy lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy beléphessek ezen az ajtón.

Ez nem tudni mennyi idő lesz, de azt tudom, hogy biztosan jó lesz. Újabb kihívások elég fogok nézni, de bátran fogok velük szembeszállni.

Ám most megpihenek, figyelek és várom, hogy a sors összehozzon azzal, akivel egymásnak gondol minket. 

Most lázas vagyok, ezért holnap nem mehetek suliba:S Sajnálom, de még mindig jobb, mintha egész héten nem mehetnék, de így legalább ott lehetek a suliújságos megbeszélésen. Már nagyon várom. Annyira jó, hogy lesz végre suliújság, de remélem, hogy be is fog futni, mert jó lenne, ha már én is hozzátudnék tenni valamit a suli érdemeihez.

Búslakodó

Mi lesz most?

-Tán életre kelnek legszörnyűbb rémképeim? - amelyeket sose akartam, hogy valósak legyenek...

Nem tudom, az egész családot egyfajta lepel borítja, melynek alkotórészei a szomorúság, bánat, elkeseredettség és szorongás. Persze mindenki megpróbál egy kicsit vidám lenni, hiszen voltunk már ilyen helyzetben, csak olyan rossz, hogy pont most, amikor amúgy is ilyen gyászos a helyzet az egész világban.

Mindenki bizakodik, de a szíve mélyén mégis ott lapul az a kétségbeeső, szorongató érzés, ami azt vázolja fel röviden, hogy mi lesz, ha nem talál apa munkahelyet?!

Na, ez egy nagyon jó kérdés, akkor mi lesz?

Képes beszámoló

Jegesen

Vén cimbora

Ragaszkodva

Gondol gondol gondol

Kérdőjel

Tegnap beszélgettem Ágival.

Nem írt mást, csupán egy monogramot, de sikerült egész napra a gondolataim közé kergetnie.

Már nagyon rég elvetettem ennek a dolognak még csak a gondolatát is, hiszen nem kaptam olyan visszajelzéseket, miszerint valamennyi keresnivalóm is lenne a kérdéses személynél. 

Jóllehet, hogy most, mikor már Nórival nem vagyunk együtt, újra felerősödnek bennem bizonyos fajta érzések, de majd ha arra kerül a sor, akkor úgy, mint eddig bármikor, egy olyan lánynak szeretnék udvarolni, aki minden tekintetben rendes, kedves, aranyos és persze szép is.

Persze ez még odébb van. Most egy kis nyugi kell, hogy elrendezhessem magamban a dolgokat, de az mindenképpen nagyon jó, hogy Nórival nincs köztünk harag és feszültség. 

Olyan vagyok most belülről, mint egy mosógép. Kavarognak bennem az érzések, és még nem tudom őket a helyükre tenni. 

Kavalkád

Két felé húz most a szívem. Az egyik véglet a már megszokottnak mondható vágyakozó érzés, mely nem hagy nyugodni, azóta a balszerencsés nap óta. Nem is tudom biztosra, hogy mikor fog végre teljesen kitörlődni belőlem az emlék. Persze nem feltétlen választanám ezt a forgatókönyvet, ha feleszmélne arra, hogy én igazán szerettem, s belátná, hogy hogyan is bánt velem. Én nem fogok már utána futni. Ennyire nem fogok lealacsonyodni, így is többet tettem, mint amit kellett volna.

A másik véglet egy volt osztálytársam, aki iránt még nincsenek konkrét érzelmeim, de a kíváncsiság ott motoszkál már a fejemben. Nevét nem fogom felfedni, amíg nem lesz ez több, mint vágyakozás, vagy csak puszta kíváncsiság.

 Azt hiszem nem is igazán vagyok az esete. Nem mondta vagy érzékeltette, csak szimplán az a véleményem, hogy az olyasfajta lányok, mint ő, nem igazán alélnak el az olyan fiúktól, mint én. Mondjuk nem is csoda. Nem lehetek valami főnyeremény. Nem vagyok egy közkedvelt figura, nem mintha nagyon vágynék az e fajta népszerűségre, de általában nem az vagyok, akiről suttognak a folyosón a lányok.

Én nem is akarom, hogy a lányok rólam suttogjanak, csak azt, hogy végre legyen egy lány, aki tényleg, sokáig szeret, és akivel önfeledten tudom magam érezni.

Újrakezdés

Újrakezdés... Talán ez a legnehezebb az egészben. Elrendezni a dolgokat magunkban, majd szép lassan egy új embert találni, aki el tud ragadtatni mosolyával. Elnyerni a bizalmát, majd egy bensőséges, de ugyanakkor önfeledt kapcsolatot kiépíteni.


Nem lesz könnyű, de sikerülni fog. A mondás szerint az idő majd megold mindent, én is így fogok tenni. Ráhagyom az időre, hogy vezessen utamon, s formálja sorsom további szakaszát.