Búslakodó

Mi lesz most?

-Tán életre kelnek legszörnyűbb rémképeim? - amelyeket sose akartam, hogy valósak legyenek...

Nem tudom, az egész családot egyfajta lepel borítja, melynek alkotórészei a szomorúság, bánat, elkeseredettség és szorongás. Persze mindenki megpróbál egy kicsit vidám lenni, hiszen voltunk már ilyen helyzetben, csak olyan rossz, hogy pont most, amikor amúgy is ilyen gyászos a helyzet az egész világban.

Mindenki bizakodik, de a szíve mélyén mégis ott lapul az a kétségbeeső, szorongató érzés, ami azt vázolja fel röviden, hogy mi lesz, ha nem talál apa munkahelyet?!

Na, ez egy nagyon jó kérdés, akkor mi lesz?

Képes beszámoló

Jegesen

Vén cimbora

Ragaszkodva

Gondol gondol gondol

Kérdőjel

Tegnap beszélgettem Ágival.

Nem írt mást, csupán egy monogramot, de sikerült egész napra a gondolataim közé kergetnie.

Már nagyon rég elvetettem ennek a dolognak még csak a gondolatát is, hiszen nem kaptam olyan visszajelzéseket, miszerint valamennyi keresnivalóm is lenne a kérdéses személynél. 

Jóllehet, hogy most, mikor már Nórival nem vagyunk együtt, újra felerősödnek bennem bizonyos fajta érzések, de majd ha arra kerül a sor, akkor úgy, mint eddig bármikor, egy olyan lánynak szeretnék udvarolni, aki minden tekintetben rendes, kedves, aranyos és persze szép is.

Persze ez még odébb van. Most egy kis nyugi kell, hogy elrendezhessem magamban a dolgokat, de az mindenképpen nagyon jó, hogy Nórival nincs köztünk harag és feszültség. 

Olyan vagyok most belülről, mint egy mosógép. Kavarognak bennem az érzések, és még nem tudom őket a helyükre tenni. 

Kavalkád

Két felé húz most a szívem. Az egyik véglet a már megszokottnak mondható vágyakozó érzés, mely nem hagy nyugodni, azóta a balszerencsés nap óta. Nem is tudom biztosra, hogy mikor fog végre teljesen kitörlődni belőlem az emlék. Persze nem feltétlen választanám ezt a forgatókönyvet, ha feleszmélne arra, hogy én igazán szerettem, s belátná, hogy hogyan is bánt velem. Én nem fogok már utána futni. Ennyire nem fogok lealacsonyodni, így is többet tettem, mint amit kellett volna.

A másik véglet egy volt osztálytársam, aki iránt még nincsenek konkrét érzelmeim, de a kíváncsiság ott motoszkál már a fejemben. Nevét nem fogom felfedni, amíg nem lesz ez több, mint vágyakozás, vagy csak puszta kíváncsiság.

 Azt hiszem nem is igazán vagyok az esete. Nem mondta vagy érzékeltette, csak szimplán az a véleményem, hogy az olyasfajta lányok, mint ő, nem igazán alélnak el az olyan fiúktól, mint én. Mondjuk nem is csoda. Nem lehetek valami főnyeremény. Nem vagyok egy közkedvelt figura, nem mintha nagyon vágynék az e fajta népszerűségre, de általában nem az vagyok, akiről suttognak a folyosón a lányok.

Én nem is akarom, hogy a lányok rólam suttogjanak, csak azt, hogy végre legyen egy lány, aki tényleg, sokáig szeret, és akivel önfeledten tudom magam érezni.

Újrakezdés

Újrakezdés... Talán ez a legnehezebb az egészben. Elrendezni a dolgokat magunkban, majd szép lassan egy új embert találni, aki el tud ragadtatni mosolyával. Elnyerni a bizalmát, majd egy bensőséges, de ugyanakkor önfeledt kapcsolatot kiépíteni.


Nem lesz könnyű, de sikerülni fog. A mondás szerint az idő majd megold mindent, én is így fogok tenni. Ráhagyom az időre, hogy vezessen utamon, s formálja sorsom további szakaszát.

Hiperkarma

Hiperszuper gyorsan felment a boldogság szintem. El nem lehet mondani mennyire boldog és életvidám lettem. Kilábaltam már az önmarcangolós énemből, s most újra egy női szív meghódításán dolgozom. Régóta nem írtam, s ez a bejegyzés az utolsó bejegyzés és a mostani időtartamot foglalja össze röviden.

Amint már fent is említettem vége. Vége annak, hogy magamban keressem a hibát egy olyan dolog miatt, aminek nem én akartam, és nem is én vetettem véget. Szép volt, jó volt, de már a feledés homályába merült, s most egy új csillagra eszméltem fel, aki eddig is a látókörömben volt, de valahogy sose láttam meg benne azt, amit mostanában egyre jobban. A szépséget, romantikát, gyengédséget s a kifinomultságot.

Kezdek elvakulni, s csak egy rózsaszín ködöt magam előtt látni, aminek az elmúlását nem szeretném( még akkor sem, ha a rózsaszín nem éppen a kedvenc színeim egyike,..haha de jó vicceim vannak.. )

Sokszor érzem úgy, hogy már jobb lenne, ha magam mellett tudhatnám biztonságban, hogy ő az enyém.

Ámulat

Most azt hiszem érzek valamit, sőt biztos is vagyok benne. A sugallat, hogy érzéseim, melyeket felé közvetítek viszonzásra találtatnak, nagyon jó érzés. Nem is tudom igazán, hogy milyen ez az érzés. Még soha nem volt élmény, mint most. Ily gyorsan megtalálni valakivel a közös hangot egyszerűen lehetetlennek mondanám, de mégse, hiszen velem megtörtént és ez jó érzés. Bár meg kell mondjam őszintén most, hogy tudom, hogy már nem csak az én szívem töredezik össze egy esetleges kudarc következtében, a tét nagy. Nagy és ezt a helyén is kell kezelnem. Csak nem tudom hogyan. Nem akarom se elsietni, de nagyon nyújtani se a dolgot. Nem akarom elszalasztani ezt a lehetőséget.

Úgy érzem, ha ebbe belevágok, akkor ebből egy nagyon tartós, hosszú és ami a legfontosabb, egy boldog dolgot szeretnék kihozni.

Védjegyem a titokzatosság és ez most is fémjelezni fogja írásaimat. Úgy gondolom így kicsit izgalmasabbá tehetem a dolgokat.