Hiperkarma

Hiperszuper gyorsan felment a boldogság szintem. El nem lehet mondani mennyire boldog és életvidám lettem. Kilábaltam már az önmarcangolós énemből, s most újra egy női szív meghódításán dolgozom. Régóta nem írtam, s ez a bejegyzés az utolsó bejegyzés és a mostani időtartamot foglalja össze röviden.

Amint már fent is említettem vége. Vége annak, hogy magamban keressem a hibát egy olyan dolog miatt, aminek nem én akartam, és nem is én vetettem véget. Szép volt, jó volt, de már a feledés homályába merült, s most egy új csillagra eszméltem fel, aki eddig is a látókörömben volt, de valahogy sose láttam meg benne azt, amit mostanában egyre jobban. A szépséget, romantikát, gyengédséget s a kifinomultságot.

Kezdek elvakulni, s csak egy rózsaszín ködöt magam előtt látni, aminek az elmúlását nem szeretném( még akkor sem, ha a rózsaszín nem éppen a kedvenc színeim egyike,..haha de jó vicceim vannak.. )

Sokszor érzem úgy, hogy már jobb lenne, ha magam mellett tudhatnám biztonságban, hogy ő az enyém.