2013. augusztus 31., szombat

A kísérlet

Amikor először láttam ezt a filmet, többször is le kellett állítanom, mert egyszerűen túl sok volt az, ami lezajlott. A film pozitívuma csak azok számára mutatkozik meg szerintem, aki valamilyen szinten érdeklődik a pszichológia iránt vagy csak simán foglalkoztatják az eféle dolgok. Számomra még az is jó, hogy ebből a filmből is megtanultam egy jó kis kifejezést: Weichei = nyamvadék.





2013. augusztus 29., csütörtök

Töredék

Valami ilyen egyik szemem sír, a másik nevet érzésem van, amikor találkozom K-val. Örülök, hisz szeretek a társaságában lenni, nagyon jól érzem magam vele és szerintem ő is velem, de ugyanakkor sír a lelkem a szenvedéstől is, hogy én mást is érzek. Valamit, amit még magam előtt sem merek felvállalni, mert már elég a koppanásokból, s azt hiszem az a legokosabb, ha ezeket a álomképeket el is hesegetem gondolataim közül. Igen ez az, amit tennem kéne és ahogy tennem kéne, de ez sosem ilyen egyszerű. Se nem akarom elhesegetni az álmomban felépített, biztonságot adó képeket és erőm sincs, hogy elfeledtessem magammal. Annyira klappolna minden, de nem vagyok olyan szerencsés, hogy ez megvalósuljon. Valami baj mindig van és már kicsit elegem is van a kifogásokból, hogy miért NEM a válasz. Persze inkább legyenek őszinték, de ez olyan, mintha az ember már menne, hogy megverjék. Nem, én nem akarom, hogy újra és újra fájjon.

Nem tudom mi legyen. Ilyenkor mindig azt kapom tanácsként, hogy "aki mer az nyer". Való igaz ez így van, de ha a másik fél nem így gondolja, akkor mégse és akkor megint csak a szokásos kilábalás következhet, amihez most nem nagyon lenne kedvem.

Most kezdtem el a jogsit, 39 órám lesz kb jövő héttől és még ott a gitár és a foci is, úgyhogy barátnő nélkül is elég sűrű (lesz) az életem. Ám az igaz, hogy ha lenne egy párom, vele színesebbek lennének a napjaim és az életkedvem újra a magasba kúszna.

2013. augusztus 23., péntek

Álmodtam

Ma FankaDeli-Álmodtam című számát hoztam el nektek. Aki ismer, az tudja, hogy nem kedvelem annyira a rap világát, de ez a szám valahogy mégis megragadott, főleg a szöveg miatt. Hallgassátok szeretettel:)



Egyszerű koncepció, pár pózer ringyó,
Akinek egy Audi a hintó,
Benne centet hallgat a gringó
Fosat, mint a ringló! 
Magyarország ez vagy! 
Nem is csodálom, ha a szerencse elhagy!
Ahol rendőrök taposnak át lóval ártatlanokon!
Ahol csak a Barátok Közt-öt kapod egy fáradt napodon,
Pár fonetikus gondolat metszi át pillantásom,
Itt egy csepp mámorért is ha kell kutatásom!
Szeretném, ha rám néznél, hogy elfordulhassak csendben!
Minden tettem átlátszó, 
ez a kurva pálinka is csak egy átszálló, agyam rejtett féltekére!
Póráz vágyaim vérebére, 
Mert, egyszer esküszöm a lelkemre, a butaság plázájának üvegét öklömmel verem be!
Én másznék ki, ti meg ugráltok a verembe!
Nekem is volt pillangó a zsebemben, nem színes, hanem szúrós!
Igen, erre felé a tinikor húzós, mikor a legjobb barátod a pultos! 
Na akkor, akkor gondolkodj el azon, hogy mért van hátrébb a család, mint a haszon, a profit!
Nézd meg a Ferit meg a Tomit! Magyar gyerekek! 
Mindjárt kezdődik a koncert, a drukktól remegek!
Aki látott, tudja hogy rappelek nektek, mintha én közvetíteném a világon az utolsó percet! 
És mire vége a shownak, tapsotok olyan nekem, mint egy csónak a mennybe! Ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze!
Ti itt maradtok bennem, kerüljek bármilyen messze! 
Bármilyen messze... 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer a színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

14 évesek seggbe basszák egymást, az egyik fasiszta a másik szektás! 
Mindenki keresi a helyét, valahova tartozni kell!
Pedig attól még nem vagy kevesebb, ha kicsi a mell! 
Amit én mondok, az volna az obszcén szemét szöveg! 
Én meg a TV előtt kapcsolom be a biztonsági övet! 
Szerinted ez jó így? Hogy a pornó meg a talkshow hódít?
Angolul van, nem baj, mehet a mothafucka’! 
De ha én azt mondom, hogy fasza, az a médiában para! 
Tessék, kérem szépen ezt önök kérték! 
Mindegy milyen a lépték, városi vagy országos! 
Ja, az egész totál fos! 
Meglátsz egy rendszámot, és egyből románozol! 
NC meg 10 lemez velem meg barátkozol! 
Nem egy meg nem kettő haverom szlovák, cseh, ukrán! 
Nézd meg egy fesztiválon egy horvát és egy albán ugrál mellettem! 
Fankadeli rapben veretlen! 
Nem egy meg nem kettő a cigány haverom! 
Akik szerint dzsugel a vakerom!
És a bőrünk színe, le lesz szarva, mikor Isten előtt lépünk a színre! 
Én bazdd meg sírok mikor látom Izraelt meg Irakot, hogy napalmot dobnak a kertbe, miközben a kiskrapek nyomja a kirakót! 
Ez bazdd meg a Föld, a világ 2006-ban!
Egy szakadt farmer rajtam, és közben ordítom: te leszel az utolsó, aki felé a stukkerem fordítom! 
Egy szakadt farmer, és közben ordítom: te leszel az utolsó, aki felé a stukkerem fordítom... 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

15 évesen álmodtam, hogy egyszer színpad lesz alattam és Feri nektek rappel! 
Ne csörögj még óra, az álmom ne vedd el! 
De holnap suli, igen anyu gyere, kelts fel! 

Én egy kertet szeretnék,feleséget, pár gyermeket!
Akiket úgy, mint engem apám, szívből és igazán nevelek! 
Aikkel együtt küzdök és nevetek!
Akik majd valószínűleg megkérdezik: 
"Na Apu, miről szóltak ezek a lemezek?"
És majd én, azt válaszolom, hogy nekem ezek a sorok között volt a fény, az út, az a bizsergés!
Ez Magyarország, itt nem sok a fizetés, itt nem jó fej a miniszter!
Mindenki napról-napra pirickel, átível egyik hitelből a másikba, 
ezresről-ezresre, de ha pároddal vagy kettesbe kit érdekel az adó, a híradó? 
Vagy karrier, vagy boldogság! Tessék, döntsél riadó! 
Nem sok időd van rá! Talán mire a fejedhez kapnál már késő...
Éppen ezért ez a szám is csak egy véső, tőlem neked,
hogy vakarjuk ki magunk együtt a szarból! 
Az én kezem mikrofont, a tied mindegy mit markol!
Csak fogd erősen! Hogy a jövőd, és ne pedig terhet láss a csecsemőben..
Hogy jövőd, és ne pedig terhet láss egy csecsemőben...




2013. augusztus 22., csütörtök

Újra itthon


10 éve még első osztályt végezvén elmentem egy táborba, amit anyu slija szervezett. Nem is emlékszem már pontosan, hogy akkor először milyen érzések keringtek bennem, de nem lehetettek negatív érzések, hiszen azóta minden évben eljárok még a mai napig is. Igazából se a programok tekintetében nincs nagy változás az évek során és a hely is mindig ugyanaz, de valahogy a társaság az, ami miatt ott ragadtunk mi heten, a "nagyok". 

Igazából három éve van az, hogy egyfajta ideiglenes tesóként vagy nem is tudom miként működöm. Van három kisgyerek, akik nagyon a szívemhez nőttek. A háromból egy az unokahúgom, úgyhogy az nem is meglepő, de a másik két gyerkőchöz csak annyi közöm van, hogy ismerem a nővérüket. Egyszerűen imádom őket, hisz kicsit ránk is emlékeztetnek. Ezt úgy értem, hogy az egész család olyan harmonikus, mint a mienk és és jól neveltek, jó tanulók, kedvesek, aranyosak, de ugyanakkor életrevalók.

Amúgy magáról a táborról nincs sok mesélnivaló. Nagy szabadságunk volt, sőt  szerintem nagyon nagy. Akkor mentünk strandra, amikor akartunk. Este is sokáig volt kimenőnk. Voltunk kalandparkban, vízibiciklizni, kertmoziban és airballozni. Nagyon nem volt kedvünk hazamenni, de a Strand fesztivált látva elhatároztuk, hogy jövőre lehet eljövünk fesztiválozni.



2013. augusztus 12., hétfő

Idő

8 napig nem fogok írni, mert Zamárdiban leszek a szokásos táborban. Remélem idén is legalább olyan jó lesz, mint tavaly vagy azelőtt vagy azelőtt és így az elsőig. Utána élménybeszámolóval fogom kezdeni.

Sziaaasztok!:))


2013. augusztus 8., csütörtök

Búcsú


Nehéz dolog a búcsú...

Tegnap elbúcsúztattuk Gazsit, aki szombaton megy ki Mexikóba 1 évre. Sokáig azt hittem, hogy csak ugrat és csak terv marad, de ahogy teltek múltak a hetek, egyre inkább bebizonyosodott, hogy ez nem csak egy illúzió. Hát most eljött az az idő, amikor elhagy minket. Megmondom őszintén ez most kezd olyan hangvételű lenni, mint valami gyászjelentés ( Nachruf-oh miket tudok), de valahogy tényleg úgy is érzem magam. Ha belegondolok, Gazsival elsős korunk óta jóba vagyunk és azt a kis kitérőt leszámítva, amit én még eltöltöttem az általánosba, mindig egy közegben voltunk. Egyik nap visszagondoltam, hogy mi mindent éltünk is meg együtt és nem egyszer csaltak mosolyt az arcomra a régi emlékek, érzések és gondolatok.

2013. augusztus 5., hétfő

Fertig

 Kész vagyok, elkészültem, befejeztem. A táska mostmár hivatalosan is használható és pont úgy sikerült, ahogy azt elterveztem, retrós, nem ilyen "Zara-s kis 53276433 Ft-s tatyóka, amibe belefér egy szösz és egy kis lepke". Ez egy 70'-s években készült táska, amit apa már egyszer megcsinált, vagyis egy részét, de az azóta kicsit megkopott, úgyhogy azokat rekonstruáltam és új elemekkel díszítettem ki. Nekem nagyon tetszik, bár ő még nem látta. Most linkelek 1-2 képet róla és lehet ma, de az is lehet, hogy már csak holnap egy lelkis helyzetjelentést is kifacsarok magamból.

Pááá







Ahhhhhhhhhhhhhhw

Végre kész, 6 óra munka után befejeztem a nyitófülek felvarrását, úgyhogy már csak 1-2 simítás hiányzik ahhoz, hogy végleges állapotába kerüljön a tatyó. Képet most nem fogok csatolni, mert hulla fáradt vagyok, hogy még fényképezzek, de majd reggel csinálok és persze a végleges kinézetről is. Igazából ennyit a máról, nagyon sok extra nem történt, pihengettem, apával elmentem bevárásolni, sütöttünk, filmeztem és gitározgattam egy picit.

Jóóóóóó éjt!

2013. augusztus 4., vasárnap

Alakul

Már készülőben van az aputól elörökölt táska, amit kicsit felturbóztam/felturbózok. A csatt fölött található világbéke jel körül részt még anno ő csinálta én csak a hátát és a csatt alatti részeket csináltam. Annyit tervezek még, hogy a lekopott brit zászlót újra felrajzolom és még varrok a lelógó szárakra ilyen nyitófüleket.

Íme a jelenlegi állapot:



2013. augusztus 3., szombat

Hiperkarma - Kérdőjel

Ez a szám szerintem legfőképpen azoknak szól, akik most valamilyen tanácstalansággal gyűlt meg a bajuk az valamely szakaszán. Hallgassátok szeretettel :)



Egy rajzfilmbe élek együtt veled, 
látom a fejed felett a kérdőjelet
Nem érted miért nem vagy boldog
Hiszen itt mindent lehet, ide az anyád elől is elrejtheted 
a fejed felől a kérdőjeled

És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok, akkor azt mond meg hogy miért mindig a szimpatikusabb állatok a vesztesek, olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas, aki lyukat üt a kanyonban mégis mindig újra próbálja, jobb lesz minden, nekem elhiheted, 
leesik az állad, kinyilik a szemed és észreveszed (te is észreveszed) a fejed felett a kérdőjelet, látod a fejed felett a kérdőjelet, a fejed felett van saját kérdőjeled

Már átláttok rajtam, de nem láttok belém, én egy univerzális gondolkodóval élek, aki folyton boldogabb akar lenni, s nem érti meg, hogy ez nem igy működik, nem ilyen egyszerű, s folytatnám még tovább is van, de félbeszakit, s azt mondja hogy ez az élet szerinte, annyira egyszerű, hogy az már fáj, mégis érdekes láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád, csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes!

Mond meg milyen legyek mikor egy rajzfilmeb élek együtt veled, együtt vele, és ott van a fejed felett a kérdőjeled, neked is ott van a fejed felett a kérdőjeled, a fejed felett van saját kérdőjeled.

Lassan vége lesz és te itt maradsz
Van saját kérdőjeled
Lassan vége lesz és te itt maradsz 
Lassan vége lesz és te itt maradsz 
Lassan vége lesz és te itt maradsz 
Lassan vége lesz és te itt maradsz 
Lassan vége lesz és te itt maradsz 




2013. augusztus 2., péntek

Jubileum


Jubileumi eseményhez érkeztünk mélyen tisztelt olvasóság. Meg kell mondjam, hogy ezen blog rövidke életében már voltak kisebb-nagyobb kihagyások, de újabban már megint teljes erőbedobással írogatom kis gondolataimat. Az esemény, amit most itt meg kell "ünnepelni" az azon apropóból származik, hogy már több bejegyzéssel rendelkezem ezen az oldalon, mint az eddigi legsikeresebb oldalamon. A tavaly februárban " A végtelen sé ne tovább" címmel indított kis napló 1320 megtekintést számlált 79 bejegyzéssel ( ebben a piszkozatok is benne vannak). Azt az oldalt azóta bizonyos okok miatt már nem folytatom, s ezért is indítottam el ezt az új felületet. Itt most jelen pillanatban 2465 megtekintésnél járunk 81 bejegyzés után ( itt is benne vannak a piszkozatok. Ez a 81. bejegyzés. Ezt most csak így megemlítettem, hogy aki kedveli az ilyesfajta statisztikákat.




2013. augusztus 1., csütörtök

Sopron - ez az én hazám

Sopron nagyon király hely ám meg kell, hogy mondjam. Annyi sok zegzugos utca volt, amiket belehetett barangolni, hogy az hihetetlen, de ami ennél is jobb, az Ausztria. Az az ország egyszerűen hihetetlen mesés mind szépsére, mind pedig infrastrutúrailag. Amint átléptük a határt érezni lehetett a különbséget. Amíg Magyarországon göröngyös ezer éves földutakat neveztek ki bicikilútnak, addig a szomszédban aszfaltozott, végig kitáblázott 4-5 kilóméterenként pedig pihenőhelyek vártak minket ( hozzá kell tennem egyáltalán nem volt rongálás vagy szemetelés). Rövidke külhoni látogatásunk alkalmán Eisenstadt-ban, Rust-n és Mörbisch am See-be
Összességében én azt mondom, hogy jó volt ez a 3 nap így családosan. Jó volt végre egy kicsit kiruccanni, de most sem áll meg az élet. Vettem capo-t, úgyhogy most már a capos dalokat is eltudom majd játszani, feltéve, ha nem lesznek benne ilyen bazi nehéz akkordok. Mondjuk azokat is bagyakorolom, csak nem éppen 1-2 nap alatt...


Jaaaa és el is felejtettem mondani, hogy egész jól haladok az olvasnivalóimmal, amiket kitűztem a nyárra. Most a 3 nap alatt 2 könyvet is kiolvastam. Most majd nyúlok a következőért, ami valószínű a Mein Kampf lesz Adolf Hitlertől. Várom a negatív kommenteket, hogy én egy megrögzött náci vagyok stb stb...
n jártunk, de talán az utóbbi kettőre mondanám azt, hogy ott laknék is szívesen. Eisenstadt már egy komolyabb város, ahol bizony könnyen el lehet veszni. Nekem pedig egy nyugis kis városka is elég lenne, ahol még Magyarország is közel lenne, de már az emberek németül beszélnének és a helyi mentalitás szerint élnének, mert meg kell ám mondjam, hogy roppant nagy a különbség a két országban élő emberek gondolkodásában. Na mindegy, nem szidom tovább szülőhazámat, mert a végén még az lesz a sorsom, mint Sophie Scholl-nak és társainak. Persze itthon is sok szép hely/város/falu és kisvároska van, pl Győr belvárosa varázslatosan szép, plána úgy, hogy sok ember is van az utcán.

Rust központja
Bicikliút Magyarországon


Bicikliút Ausztriában

...de Magyarország jobban teljesít...