Kisebb kihagyások után úgy érzem újra kész vagyok arra, hogy hetente többszöri bejegyzésekkel jelentkezzem. Bár most kicsit melankólikus állapotba kerültem. Nem csoda ez, hisz időről-időre beszokott ez következni. Talán jó is, hogy pont most a suli végén érte el ez a hullám. A táborban egyik éjjel kifeküdtem a fűbe és csak bámultam az eget. Olyan végtelennek tűnt a maga messziségével, mégis közelinek éreztem. Szemeim elvesztek a csillagok rengetegében és ez jó alkalom volt arra, hogy átértékeljem az életemet. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy most hogy is állok magammal. Aztán reggel minden ment tovább a maga útján. Elmostam a bográcsot, mert hát senki se vállalta, de nem értem miért, szerintem tök jó buli.
Hamarosan újra itt, veletek- már ha van még valaki, aki egyáltalán olvas engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése