Tudom, hogy az előző bejegyzésben már elbúcsúztam, de most mégis úgy éreztem, hogy írnom kell. Nem olyan indittatásból, hanem hálából . Igen, úgy érzem muszáj megköszönnöm azt, amit értem tett vagy amit nem tett. Ezt úgy értem, hogy mások ilyenkor teljesen kizártak volna az életükből, de ő ugyanolyan bizalommal áll a kettőnk közt kibontakozó barátság elé, mint néhány nappal ezelőtt. Érdeklődik, kedveskedik, egyszerűen szebbé varázsolja a napjaimat. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy már most a szívembe zártam.
Köszönettel tartozom azért a sok jóért, amit tőle kapok. Nehéz ilyenkor szavakba önteni azt, amit érez az ember, de úgy gondolom megérdemli, hogy lássa, mennyire hálás is vagyok neki. Nem tudom mit mondhatnék még, KÖSZÖNÖM neked és tudd, hogy mennyire hálás vagyok neked.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése