Biciklis tábor 2.4

6:50 titi-titi- szól az ébresztő.

Kapkodva magamra kapom mai viseletemet, s sietve indulok járművemhez. Elindulok némán, s csak tekerek. A közértben csak bámészkodó tekintettel járkálok, s leragad a szemem a szeletelőgépnél. Milyen folytonos, milyen egyenletes gép ez. Én is ilyen teljesítményt akarok nyújtani az élet minden területén. Ám nincs időm további elmélkedésre. Joholva indulok a többiek után, hogy éhező társaimnak egy-egy falat élelmet csepegtethessek. A pakolás is csöndben telik, hát még az út. Megszokott már, hogy velem jár a bú, s ő kísér utamon. Néha megállunk egy-egy frissítőre. Csodálkozom. Olyan, mintha a nap mesteri játékot űzne velünk s így aakrná társainkból utolsó forintjaikat. De az idő nem áll és mi sem. Folytatjuk harcunkat az úttal, mely sok ember életét keserítette meg, de végül sikerült, győztünk. A fél királyság és a királykisasszony keze helyett pihenés lett "csak" a jutalom.

UI: Találkoztunk Luke-kal és egy bazi jó koleszban szálltunk meg Keszthelyen ( F*ck you Keszthely, hogy csak fizetős strandjaid vannak). Délután kártyáztunk és strandoltunk volna, de mind fizetős volt, ezért inkább lángosoztunk egyet. Este kimentünk páran a főtérre beszélgetni és egész sokáig kint is maradtunk.

Mérföldkő

Mérföldkőhöz érkeztünk. Már több, mint 2000-n kattintottatok rám, így ezúttal szeretném ezt megköszönni és egyúttal buzdítani is, hogy ez a lendület ne hagyjon alább!:)

KÖSZÖNÖM:)

Biciklis tábor 2.3

Egy tornateremben láttam napvilágot. No persze itt nem itt arra gondolok, hogy egy eféle helyen születtem volna vagy hasonlók, pusztán csak arról van szó, hogy itt szálltunk meg éjjel. A 7:10-s ébresztőt követőn a már szokásosnak mondható ritmusban folytak az események. Reggeli, pakolás, aztán nekivágtuunk a mai etapnak. Közel 55 km-s út várt ránk a mai napon. Az idő nem kegyelmezett, s a napocska egyre forróbb sugaraival bombázott minket. Ma már két nagy csoportban tekertünk ( gyorsabbak, illetve lassabbak). Az elején még kicsit döcögős volt a dolog, de egy idő után felvettük a megfelelő iramot. Egy Coop-nál álltunk meg először pihenni és volt szerencsém megkóstolni a meggyes Sopronit. Meg kell, hogy mondjam nagyot csalódtam. Mint később kiderült, más miatt is keserűbb volt ez a sör az eddigieknél Balatonfüreden tartottuk második pihenőnket, amikor is apa észrevette, hogy nincs meg a pénztárcája és a telefonja. Rövid asszociáció után rájöttünk, hogy valószínűleg az előző pihenőhelyen, a Copp-nál hagyhatta. Egészen sápadt lettm de ez persze érthető. De mint mindig, most is szerencséje volt és valakik nagyon szerethetik ott fönt. Egy bringás csapat utána hozta az egész motyóját. Eztán sebes tempóban robogtunk a mai cél, Zánka felé. Délután három körül lehetett, amikor a szállástól 1-1,5 km-re megálltunk egy végső pihenőre. Itt vártuk be a többieket. Elkövettük azt a hibát, hogy éh gyomorra ittunk 1-2 hosszúlépést, úgyhogy az a maradék 1-1,5 km is egy jó nagy hosszúlépésnek tűnt. Ám a szállás kijózanított minket. Ámulatba ejtő, hoyg egy ilyen kis községnek ilyen modern és szép iskolája legyen. Mindenki nagyon megvolt elégedve mindennel. 6 óra fele lementünk vacsorázni egy étterembe, utána pedig a strandra vezetett utunk. 

Ennyit mára.

Biciklis tábor 2.2

Hajnali ébresztő után gyors reggeli, illetve pakolás következett. A mai nap programja a következő volt: leérni épségben Kenesére. Ha nem is a leggyorsabb tempóban, de 7 óra alatt leértünk. Közben számtalanszor megálltunk és voltak kisebb-nagyobb lemaradások is, de szerintem mindenki tisztességgel teljesítette a távot. Ezekből kifolyólag kicsit szagatottabbá vált a túra, de én így is élveztem. Még délelőtt megálttunk Pákózdon krémesezni és ugyancsak megálttunk délután egy kocsmában is.
Nem sok mindent lehet elmondani erről a napról. Az egész nap kb tekerésből állt ( nem csíkok tekeréséből-haha Bülgi poén). Amikor megérkeztünk a szállásra, lepakoltunk és lezuhanyoztunk. Aztán apával elmentünk még gyorsan fröccsözni egyet vacsi előtt. Vacsora után lementünk a strandra. A víz még elég hideg volt, de azért mindenki megmártózott benne egy kicsit. Most pedig napozunk, száradunk és beszélgetünk. Kicsit el-elgondolkodom néha...

Biciklis tábor 2.1

Reggel már korán útnak indultunk, hisz én meg apa bringával mentünk a találkozási pontra. 50 perc alatt kényelmesen leértünk. Ezután Lórévre tekertünk, ahol kompra szálltunk és átkeltünk a Dunán. Velence felé véve az irányt a levegő még mindig nem akart melegedni, így mindenkin egy vékony pulóver volt.  Dél körül megérkeztünk és elfoglaltuk a szállást. Szép lassan kipakoltunk, s ezt követően szétnéztünk kicsit a suli ( a szállás- a szerk.) területén. Az idő egyre derűsebb lett, így hát úgy döntöttünk lenézünk kicsit a strandra. Nem ért minket váratlan csalódás, amikor lábujjunkat a vízbe dugva, igen csak megvacogtunk. Ebből kifolyólag én például csak napoztamm, illetve fényképeztem. Amúgy ez tök rossz. Mindig én vagyok a fotós, így rólam sosem készülnek képek. Félek, hogy a szalagavatós videóban majd csak az osztálynévsorban leszek fellelhető. 

Na, de hagyjuk ezt, s térjünk vissza az első, táborban töltött napra. Néhányan elmentünk geocachingolni (a Geocaching-ről majd egy későbbi bejegyzésemben fogok bővebben írni). Ez a láda most kicsit mást volt, mint a többi, hiszen a doboz a tó közepéén volt, egy szigetecskén. Ezért vizibiciklire szálltunk és nekivágtunk a kicsivel több, mint 1km-s távnak. Szembeszéllel kicsit nehézkes volt tekerni egy idő után, ám nagyjából 30 perc alatt a célhoz értünk. Mikor visszaértünk a suliba, ettünk, ittunk és folytattam a könyvet, amelyről már az egyik korábbi posztban írtam. Vaocsráig ki is olvastam és kicsit meglepett, hogy így lett vége. Vacsora, aztán cseresznye szedés és magok köpködése. Ez állt a programban. Mindezek után lefürödtünk és most itt vagyok. Írok azzal a reménnyel, hogy az erről táborról íródó bejegyzéseimet sokan fogják olvasni. Fekszem a félhomályban. Alig vannak itt csak páran. Elfog néha egy olyan melankólikus érzés, amelyről már írtam. Néha irigykedve nézem azokat, akiknek van kit felhívniuk vagy van kihez hazamenniük.

És én?

Én teljesen egyedül vagyok és néha már betegesen vágyódom vaaki olyan iránt, aki őszinte és tiszta érzésekkel gondol rám. Nem tudom mikor fog ez teljesülni, de én várom...

El

El megyek, de amint hazaérek, bő beszámolóval fogok nektek kedveskedni és sok-sok képpel. Addig is jók legyetek. Hellóka 

A bejegyzés címe - 2. rész

Az előbbi bejegyzés kicsit rövidre sikeredett, úgyhogy úgy döntöttem, ez lesz a második része. Az előző gondolatfoszlány óta sem lett érdekesebb ez a nap, max egy picit. Lemostam és letörölgettem a túra bringámat és szép lassan elkezdtünk becsomagolni. Apával úgy döntöttünk, hogy reggel bringával megyünk a találkozási pontra, Ráckevére. Ehhez el kell indulnunk 6:45-kor, hogy viszonylag kényelmes tempóban érkezzünk meg, de szerintem ezzel nem lesz gond. Várom már a tábort. Rengeteg tervem van. Szeretnék például  naplementét fényképezni és jegyzetelni minden napról, hogy aztán itt napi visszaemlékezéssel tudjak szolgálni. Ma este még gyorsan meg kéne csinálnom az osztály Geocaching fiókját, hogy holnaptól már a saját nevünkre logolhassuk be a megtalálásokat.

Igazából szeretnék egy kicsit megint gondolkodni is. Ezt úgy értem, hogy egyedül kifeküdni a csillagos égbolt alá, s átgondolni az életem és annak folytatását. Nem árt néha ilyeneket is csinálni, hisz itthon nem igazán jut erre idő, s energia.