2013. június 23., vasárnap

Fény

Felragyogni látszik az, mire már oly rég vártam.Ó Istenem, annyira nehéz erről írni. Azóta a bizonyos perc óta valahogy másképp működöm ott belül. Amint érzékelem, végigfutkos rajtam a hideg. Úgy érzem, kezdem magam megint összeszedni, de ááá megint korán élem magam bele vagy nem ( és remélem, hogy nem). Az izgatottságtólmost nem tudok normálisan fogalmazni.Ilyen is rég volt már, de ha ez most úgy lesz, ahogy megálmodtam az éjjel, akkor  ez egy csodás folytatása lesz az életemnek.
Csak azt remélem, hogy fény is azt szeretné, hogy megmelengessem orcáját.


Hogy egy klasszikust idézzek:
Rajtunk áll
Áll vagy bukik
Aki mást okol
Magának hazudik
Higgy abban, amit csinálsz
És majd visszaigazol az élet

2013. június 22., szombat

Piiink Floyd

Azt hiszem velem van a hiba, de egyszerűen nem tudom a mai kor zenéit sokáig hallgatni, így hozzá nyúlok az általam mindig is magasztosnak tartott műfajhoz, a rock-hoz, ami szerintem mindig ugyanazt az üzenetet hordozza magában.
A Pink Floyd számomra mindig is valahol ott a top 10-ben lesz, ha nem a top 5-ben. Mindig tudták, hogy hol a határ és ezzel a mértéktartással ízléses, de egyben zúzós muzsikát tudtak kreálni. Ennek a munkának az egyik legfényesebb gyümölcse talán, az alább látható dal, ami így koncertfelvételen még monumentálisabbnak tűnik. Ez az egyik együttes abbóla néhányból, amit apuval mindketten szeretünk hallgatni. A másik ilyen a Deep Purple, de azt majd máskor.

Szép napot!:)



Rudyard Kipling- Ha ( Szabó Lőrinc fordítása)




  • Ha fejedet megőrzöd zavarban,
  • Bár csak szidás ér jóságodért.
  • Ha kétkedők közt bízni tudsz magadban,
  • De megérted a mások kételyét.
  • Ha várni tudsz, s a várás el nem fáraszt.
  • Rágalmaznak, s nem ejtesz csalfa szót,
  • Nem gyűlölködsz, bár a gyűlölség eláraszt,
  • S mégse játszod a bölcset és a jót.
  •  
  • Ha álmodol, de nem úr az álom rajtad,
  • Gondolkodol, de végcélod nem ez.
  • Ha balsors sújt is, megmarad nyugalmad,
  • S nincs oly siker, mely lábadról levesz.
  • Ha az igazságot, amit kimondtál,
  • Más aljas eszközül használja fel;
  • Ha élted munkája tiszta rom már,
  • S tört szerszámmal elölről kezded el.
  •  
  • Ha van szíved, hogy mindazt, mit elértél,
  • Ha kell, egyetlen kockára rakd,
  • s túltegyed magad, ha vesztesség ér,
  • s ne legyen róla többé egy szavad;
  • Ha tudsz még küzdeni, mikor a lelked,
  • ideged, izmod régesrég halott,
  • s helytállnak, mikor nincs más benned,
  • csak a tudat, hogy ki kell tartanod.
  •  
  • Ha tiszta tudsz maradni tömegben,
  • s király előtt is őszinte, emberi;
  • Ha nem bánthat meg sem barát, sem ellen,
  • Ha nem szolgálva, de tudsz segíteni;
  •  
  • Ha az egész órát úgy betöltöd,
  • hogy benne érték hatvan percnyi van,
  • minden kincsével bírod ezt a földet,
  • s ami még több, ember vagy, fiam.


    Imádom ezt a verset. Mindig reményt ad, ha egy kicsit is elcsüggedem. Kár, hogy nincs külön irodalom fakultáció. Szívesen felvettem volna az ilyen gyöngyszemek miatt is többek között.

Wunder




Új csoda van születőben. Akarom mondani, már megszületett, de csak most lépett be az életembe, bár ezt még kár lenne elsietni. Sajnos eléggé hajlamos vagyok rá, hogy hamar beleéljem magam dolgokba, de úgy érzem ebbe most van miért, mert látom azt a kis reménysugarat, amibe belekapaszkodhatok. Régen volt már ilyen, nem is emlékszem már, hogy mikor, így most igyekszem.
Ám az is lehet, hogy ez a csoda nem engem keres, hanem egy másik ember örömére érkezett csak én vagyok megint túlbuzgó, de titkon remélem, hogy ez nem így van és bízhatok a szívemben.
Leírhatatlan az, ami most bennem forog. A hideg végigfutkos a hátamon. Olyan filmszerűen indul minden, de a folytatáson sok múlik.
Többet most képtelen vagyok írni. Szépséges álmokat!:)





2013. június 19., szerda

Melankólia

Kisebb kihagyások után úgy érzem újra kész vagyok arra, hogy hetente többszöri bejegyzésekkel jelentkezzem. Bár most kicsit melankólikus állapotba kerültem. Nem csoda ez, hisz időről-időre beszokott ez következni. Talán jó is, hogy pont most a suli végén érte el ez a hullám. A táborban egyik éjjel kifeküdtem a fűbe és csak bámultam az eget. Olyan végtelennek tűnt a maga messziségével, mégis közelinek éreztem. Szemeim elvesztek a csillagok rengetegében és ez jó alkalom volt arra, hogy átértékeljem az életemet. Kicsit elgondolkodtam azon, hogy most hogy is állok magammal. Aztán reggel minden ment tovább a maga útján. Elmostam a bográcsot, mert hát senki se vállalta, de nem értem miért, szerintem tök jó buli.

Hamarosan újra itt, veletek- már ha van még valaki, aki egyáltalán olvas engem.

2013. május 29., szerda

Visszatérés

Huh hát rövid helyzetjelentés.

Közeleg a tanév vége, ha minden jól megy, csak bioszból leszek négyes a többi mind ötös lesz, de azért még dolgoznom kell.

Kamilla elhagy minket. Kiköltöznek Ausztriába:(  nagyon fura lesz nélküle az osztályban. Az az igazság, hogy egyre többen mennek el ebből az országból, nem csodálkozom rajta, mi is mennénk, ha tehetnénk.

Beléptem a Ringing Stars-ba, egyik nagy álmom vált valóra. Én is csengősfiú lettem. Voltunk Besnyőn a csengőfesten, megnyertük a Ki mit tud?-t, felkértek minket a Magna Cum Laude 2014-s jubileumi koncertjének elő zenekarának és tegnap interjút adtunk a Lakihegy Rádióban, ami élőben ment és amiben én beszéltem. Nagyon para még ez, mármint fura ez az új helyzet.
Olyan jó, már eltudok játszani dalokat, amik még nem is olyan rég nem mentek. Persze még meg-meg akadok néhol, de már így is csudi boldog vagyok, hogy elszórakozhatok magamban.

Rövidesen újra jelentkezem.

2013. április 28., vasárnap

Feltámadás


Csókolomsztok!

Elég rég írtam már. Meg kell, hogy mondjam se időm nem volt, se kedvem. Sokszor elterveztem, hogy na most írok, de végül sose sikerült eddig. Közrejátszott az is, hogy kitudódott, hogy olvasta más is az írásaimat, ezért is ment el egy időre a kedvem ettől. Na, de most írok. 

Az elmúlt egy hónapban sok minden történt. Végre előszedtem a bringám és már harmadik hete járok vele. . Ági és Karcsi szakítottak, de Karcsinak már azóta van Bogi. Az a lány egy tündér, szerencséje van, hogy összejött neki.

Ha belegondolok, már több, mint fél éve gitározom és nem igazán tudom, hogy milyen diáknak számítok. Vajon normális ütemben fejlődik a tudásom vagy lassabb vagyok? Igazából élvezem minden percét annak, amikor a kezemben van ez a csodás hangszer.

Majd meglátjuk mi lesz és hogy. Egyenlőre legyek túl a vizsgán, aztán majd elválik, hogy hogyan alakul a jövőm.