Értem én

Na, rég volt ilyen, hogy egy külön posztot szenteltem volna egy lánynak, de megérdemli na ( legalábbis remélem).

Szóval, most akkor következzek én.

Már hónapok óta el akartam adni a régi gitáromat. Ahj, olyan jó múlt időben beszélni, pedig nagyon szerettem azt a gitárt, de muszáj fejlődni a korral. Szóval ugye van a Cort acc15f elektro-klasszikus gitárom, ami most amúgy szervizben van, mert rossz az elektronikája. Fosok is, hogy nem fogják megcsinálni gariba, mert már össze-vissza fúrtuk a gitár tanárral fúrta a gitár tanár, én pedig néztem, ahogy csinálja.

Na, egal. Szóval miután pénz állt a házhoz, elkezdtem komolyabban fémhúros gitárok után nézelődni, s egyik nap találtam egy gyönyörűséget az egyik használt gitárokat forgalmazó honlapon. Kinézetre és árra is korrektnek tűnt, úgyhogy írtam is a csávónak, és nagy meglepetésemre 1 nap múlva vissza is írt. 1-2 napot egyezkedtünk, de csütörtökön megköttetett az üzlet. Az új szerzeményem egy Cort Earth-70NS lett. A fórumokon elég jókat írnak róla, és azért újonnan is 50e forintba fáj. Itthon komolyabban kipróbálva szerintem is szép hangja van, bár tény, hogy nincs azért nagy hozzáértésem még a gitárral kapcsolatos dolgokhoz, de nem is tűnt olyan átverős valakinek a csávó, akitől vettem. Nos így már menő vagyok, mert van fémhúros gitárom is, csak zsebpénzem nem nagyon maradt.

Ja amúgy nem, nem felejtettem el a lányt, de szerinte szeretni annyi csak, hogy jön, lát megy...

Üres

Szokatlanul hirtelen cselekedtem ma, mert egy isteni sugallat jelt adott D. egy baromi jó képet rakott fel, ezért írtam neki. Már-már elkeseredtem, de este aztán írt. Szokásához hűen elbűvölő volt, bár már jó ideje nem beszéltünk, féltem is, hogy nem kedvel. Igazából nem tudom leszűrni a reakcióiból, hogy mi a helyzet, de engem rögtön rabul ejtett, bár hülye vagyok, mert tudhattam volna, hogy megint ez lesz. A kérdés már csak az, hogy vajon ha ráállnék a dologra, akkor sikerülne elhódítanom a szívét.

Állj állj...

Kicsit előre szaladtunk a dolgokban. Azt mondta nincs nagy érdeklődés körülötte, amit furcsállok, bár most elég zűrös időszakon megy keresztül, úgyhogy annyira azért nem meglepő. Ez még akár kedvezne is nekem, csak nem is akarok most még kellemetlenséget is okozni neki azzal, ha én itt közben mégsem vagyok neki úgy figyelemre méltó.

Ám, ha azt vesszük, hogy egyszer már tetszettem neki, akkor végülis nem lehet olyan lehetetlen a dolog. Mondjuk azóta már sok víz lefolyt a Dunán.

Tiszta rossz, mert mindig a Bérczesi Robi dalszövegek ugranak be, de nem akarom megtűzdelni most ezt a bejegyzést ezekkel a szösszenetekkel.

Blabla

Jaj, lehet felfedem valaki előtt majd a blogot ezt a csodálatos zűrzavart. Igen igen tudom, hogy ez ellenkezik az alapszabályban lefektettekkel, de valami azt súgja, hogy ez most kivételesen jó ötlet.
Ja, amúgy megjegyzés: Fiktív nevekkel dolgozom, úgyhogy itt semmit sem lehet kézpénznek venni.

Na, híveim. Az van, hogy marhha büszkének kéne lennem magamra, mert valami csoda folytán kitűnő lettem, amit még a mai napig sem értem, hogy hogyan sikerült elérnem, de mondjuk annyira nem is töröm magam össze a nagy gondolkodásban. Mondjuk végső soron mindent ráfoghatok a Pink Floyd-os nyakláncomra, ami csak szerencsét hoz, úgyhogy igazi kablámmá vált. Ja igen, erről a láncról még nem is mesétem, de nem is fogok, mert nem tartom annyira fontosnak, hogy megörökítsem az utókor számára.