Jááj

Holnap nincs hetedik órám jeeeeee. Jót érzek, de sajnos azt is érzem, hogy nem fogok untakozni akkor sem. Elkéne kezdeni tanulni az első töri faktos dogára, ami tuti ilyen alászedegetősnagyonmegráncigálóskiköpödatüdődet doga lesz. Legalábbis ahogy a töri tanárt ismerem. Már kezdésnek elég is volt annyi, hogy így szimpla 1 hét után emelt szintű hosszú esszéket írogatunk csak így barátságból. Áháháháhá sebaj.
Ahj ahj ahj. Most így lassan fél tizenegy felé össze kéne foglalnom az elmúlt nem tudom hány nap eseményeit. Na hát akkor gyorsba oldjuk meg. Mostanában nagyon rákattantam a Republicra. Valahogy nagyon tudok azonosulni Cipővel és tökre úgy érzem, hogy mi rokon lelkek vagyunk.
JAJ tatarataaaaaam, dobpergés minden izébizé....BETELT AZ ELSŐ KOTTAFÜZETEM...... királyságossirályság. Már a másodikat is elkezdem, úgyhogy minden jó. Bár van egy csomó dal, amit nem is szoktam játszani, de azért jó, hogy benne vannak a füzetben. Apropó újra feltört bennem a gitár vásárlási láz. Ki is néztem egy tök csocsi gitárt, csak egy a hátránya, 85000 Ft és ebben még nincs benne az erősítő,a heveder, a kábel(ek) plusz még 1-2 apróság. Úgyhogy nem tudom majd mihez fogok kezdeni, de majd csak lesz valahogy.
Jaj pénteken van a szülinapom, mesés..... Utálom, amikor tanítási napon van. Olyan feszélyezve érzem magam, pedig tudom, hogy nem kéne, de mégis valahogy nem tehetek róla, ilyen vagyok.
Na de ennyit most rólam, tűzök aludni, mer holnap Lenin dogát írhat velünk probably és az nem lenne so good, ha elpicsáznám:/
Szóval, páá:)

Fekete lyukban húz a vonat a föld alatt

Valami stílusváltás szerűséget kéne bevezetnem úgy érzem. Olvasgatom 1-2 ember blogját és szerintem túl komolyan veszem az írogatást. Jó vannak olyan posztok, ahol ez jól jön ki, de többnyire nem illik hozzám. Hozzám, aki midnennek a vicces oldalát ragadja meg. Igazából tök fura, mert 1 nap alatt kétszer is tudok írni. Mostanában ez nagy szó. Szeptember óta igazából minden napom tiszta stressz volt a kresz miatt. Hála az égnek amiatt már nem kell aggódnom.
Ma beleolvastam egy olyan blogba, ami az enyémtől teljesen más stílusban íródik és tökre megtetszett. Mármint belegondoltam, hoyg végülis pont ez a lényeg, hogy lazán faszán írjam le a dolgokat és most tökre efelé hajlok.

Ahj annyira nem tudom összeszedni a gondolataimat. Pedig azt hittem, hogy most ez az írás bírás itt jót fog tenni, ami mondjjuk igaz is, de tiszta értelmetlenségeket tudok csak írni. :(

Ma nem megyek afterra. Nincs most kedvem emberek közé menni. Valahogy jobb most itthon a sorozataimmal, buta, elgyötört gondolataimmal és a szüleimmel, no meg egy jó nagy bögre forró teával :))

Gyere közelebb

Az ember néha szembesül olyan akadályokkal, amelyekről még nem tudja, hogy hogyan fogja legyőzni őket. Persze lehet őket tologatni vagy halogatni. Igen, ez is egy megoldás, ám úgy gondolom jobb túlesni a dolgokon hamarán. Mondjuk ezt így mondani mind szép és jó, ám hogy is néz ki a valóság?

Napjainkban az ember egy olyan lény, aki roppant bátornak és határozottnak tűnik kívülről, de belülről pont az ellentéte. Telis tele van bizonytalansággal és elhaló álmokkal/vágyakkal. Sokszor ezeket szeretjük elhesegetni, mintha mi sem történt volna. Á majd úgyis elfelejtjük és akkor minden szép és jó lesz. No igen, de legtöbben nem így működünk. Magamon veszem észre, hogy mennél inkább elakarok dobni egy gondolatot,álmot vagy álmot, annál nehezebb. Ha nem gondolok rá, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik. Most aki ezt olvassa, annak biztos az fogalmazódik meg a fejében, hogy "hű a nagyokos. Ezt nem nagy tudomány leírni usw.". DE sokan nem gondolunk ebbe bele pont azért, mert hogy milyen baromi egyszerű.

Amúgy nem tudom, hogy hogyan kanyarodtam el ennyire az eredeti témától. Igazából annyi, hogy megvan az elsősegély és a kresz vizsga, úgyhogy mostmár csak a forgalmi van hátra meg hát persz, hogy megtanuljak vezetni. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg még ebben az évben meglesz a jogsim.

A csengőzés is jól megy. Már megvolt az első koncertünk a tanévben és most nagyon próbálunk a Szironta együttessel, akikkel több közös koncert is tervben van. Szeretek ebben a bandában játszani és úgy érzem, hogy már teljesen befogadtak.

No hát a lányok, a lányok. Van ám 1-2, pontosabban 2 hölgyemény, akik igencsak simogatják a lelkemet már csak puszta felbukkanásukkal, ám meg kell mondjam egyik se olyan, akinél bármiféle keresnivalóm is lehetne. Nem tudom, hogy ez-e a realtiás vagy csak már pusztán a pesszimizmus beszél belőlem. Valahogy úgy érzem, hogy semmi magabiztonság nincs bennem e téren.