Bumm...

Na kedves én. Az elmúlt hónapokban nem nagyon erőltettem meg magam, hogy firkantsak valamit ide, sőt most még úgy döntöttem, hogy priváttá teszem, hogy csak én olvasgassam itt ezeket a förmedvényeket, vagyis hát mondhatnám azt, hogy megengedem másoknak, hogy bele-bele nézzenek az életemebe, de mivel gonosz és antiszoc vagyok, nem fogok ilyenekbe belemenni.

Szóval, most, hogy újra berobbantam az öntudatba, azt kell, hogy mondjam, hogy amennyire szerencsés sikeres szerencsés vagyok a tanulásban, annyira vagyok szerencsétlen a nőknél. Az érettségim eddig jól alakul, s ha minden igaz, akkor év végén kitűnő leszek. Na és akkor a nők. Nem tudom, hogy anno milyen érzékem volt, de mára már teljesen eltűnt, vagy legalábbis nagyon mélyre került a tudatomban.Valahogy az önbizalmam teljesen cserben hagy mindig, amikro egy kis esélyt látnék, de igazából azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem nem az én fajta fiúk azok, akik mostanában befutók a lányoknál. Nem mintha annyira transzban lennék, hogy "Jaj, nincs barátnőm", de persze hiányzik már az érzés. Valahogy az az érzésem, hogy ez most talán egy próbatétel, hogy türelmesen tudok-e várni a hozzám illő lányra. Megmondom őszintén vannak ám előnyei a szingli életnek is. Nyilván jó, hogy a magam ura vagyok és, hogy pénzügyileg is csak egy irányba kell tekintenem, de az árnyoldal azért mindig ott kísért.

Tulajdonképpen nem is értem, hogy régen mit csináltam másképp vagy jobban. Lehet csak szimplán más körökben mozogtam és ezért felkapottabb voltam vagy én nem tudom, de az biztos, hogy egy jó ideje valahogy semmi em jön össze, azaz nincs minek nem összejönnie, hisz már odáig sem jutok el, hogy konkrét kialalkult érzéseim legyenek egy lányról. Nem tudom, hogy ez az én hibám-e vagy csak szimplán nem illek össze velük, de mindenesetre kicsit már kezd aggasztani a dolog, mert ha bennem van a hiba, ami amúgy könnyen előfordulhat, akkor lehet el kéne gondolkodnom azon, hogy mit csináljak másként.

Na mindegy, nem vagyok még olyan korban, hogy aggódnom kelljen azon, hogy egyedül öregszem meg.

Magány

Ó én annyira utálom a szüneteket vagy az ilyen nagyon meghitt ünnepeket. Ilyenkor mindig eluralkodik rajtam ez a "Jaj egyedül vagyok, de jó lenne, ha lenne valakim stbstb." Igaz, ami igaz. Jó lenne végre találni egy lányt, akivel úgy tényleg egy húron pendülünk ( haha milyen gitáros hasonlat). Dorci szerint elég nehéz olyan lányt találni, aki igazán hozzám illik, sodass nem lesz könnyű dolgom, bár eddig sem volt, ha azt vesszük. Pedig nem tudom, én nem érzem úgy, hogy olyan nehéz lenne mellém passzoló embert találni. Mármint sosem voltam finnyás meg válogatós, sőt igazából ha belegondolok nem a külső alapján ítélek. De mégis valahogy nem hoz össze a sors senkivel. Ami azt illeti, a dolgos hétköznapokon annyira nem is hiányzik a dolog, vagy legalábbis nincs idő arra, hogy eszembe jusson, hisz mindig van valami tennivaló.

Nem tudom amúgy. Ha jobban belegondolok, én is sokszor agyalok, hogy ki az a lány, aki szereti a Republicot vagy csak úgy alapjáraton a rock-t, laza, de ugyanakkor aranyos és olyan intelligens meg minden, de amúgy nem is kell azt a zenét vagy filmet szeretnie, amit én, csak úgy érezzem, hogy van valami, ami összeköt minket.

A legnagyobb baj az, hogy nem érzem azt már régóta, mint anno. Nem érzem azt a szikrát, ami elindítaná a dolgokat. Ez vagy azért van, mert valami megtört bennem és már nem vagyok a régi, tehát vissza kell találnom a régi énemre, vagy azért, mert a szívem nem gondolja úgy, hogy vele vagy vele működne egy kapcsolat. Persze tudom, próba szerencse.

Jááj

Holnap nincs hetedik órám jeeeeee. Jót érzek, de sajnos azt is érzem, hogy nem fogok untakozni akkor sem. Elkéne kezdeni tanulni az első töri faktos dogára, ami tuti ilyen alászedegetősnagyonmegráncigálóskiköpödatüdődet doga lesz. Legalábbis ahogy a töri tanárt ismerem. Már kezdésnek elég is volt annyi, hogy így szimpla 1 hét után emelt szintű hosszú esszéket írogatunk csak így barátságból. Áháháháhá sebaj.
Ahj ahj ahj. Most így lassan fél tizenegy felé össze kéne foglalnom az elmúlt nem tudom hány nap eseményeit. Na hát akkor gyorsba oldjuk meg. Mostanában nagyon rákattantam a Republicra. Valahogy nagyon tudok azonosulni Cipővel és tökre úgy érzem, hogy mi rokon lelkek vagyunk.
JAJ tatarataaaaaam, dobpergés minden izébizé....BETELT AZ ELSŐ KOTTAFÜZETEM...... királyságossirályság. Már a másodikat is elkezdem, úgyhogy minden jó. Bár van egy csomó dal, amit nem is szoktam játszani, de azért jó, hogy benne vannak a füzetben. Apropó újra feltört bennem a gitár vásárlási láz. Ki is néztem egy tök csocsi gitárt, csak egy a hátránya, 85000 Ft és ebben még nincs benne az erősítő,a heveder, a kábel(ek) plusz még 1-2 apróság. Úgyhogy nem tudom majd mihez fogok kezdeni, de majd csak lesz valahogy.
Jaj pénteken van a szülinapom, mesés..... Utálom, amikor tanítási napon van. Olyan feszélyezve érzem magam, pedig tudom, hogy nem kéne, de mégis valahogy nem tehetek róla, ilyen vagyok.
Na de ennyit most rólam, tűzök aludni, mer holnap Lenin dogát írhat velünk probably és az nem lenne so good, ha elpicsáznám:/
Szóval, páá:)

Fekete lyukban húz a vonat a föld alatt

Valami stílusváltás szerűséget kéne bevezetnem úgy érzem. Olvasgatom 1-2 ember blogját és szerintem túl komolyan veszem az írogatást. Jó vannak olyan posztok, ahol ez jól jön ki, de többnyire nem illik hozzám. Hozzám, aki midnennek a vicces oldalát ragadja meg. Igazából tök fura, mert 1 nap alatt kétszer is tudok írni. Mostanában ez nagy szó. Szeptember óta igazából minden napom tiszta stressz volt a kresz miatt. Hála az égnek amiatt már nem kell aggódnom.
Ma beleolvastam egy olyan blogba, ami az enyémtől teljesen más stílusban íródik és tökre megtetszett. Mármint belegondoltam, hoyg végülis pont ez a lényeg, hogy lazán faszán írjam le a dolgokat és most tökre efelé hajlok.

Ahj annyira nem tudom összeszedni a gondolataimat. Pedig azt hittem, hogy most ez az írás bírás itt jót fog tenni, ami mondjjuk igaz is, de tiszta értelmetlenségeket tudok csak írni. :(

Ma nem megyek afterra. Nincs most kedvem emberek közé menni. Valahogy jobb most itthon a sorozataimmal, buta, elgyötört gondolataimmal és a szüleimmel, no meg egy jó nagy bögre forró teával :))

Gyere közelebb

Az ember néha szembesül olyan akadályokkal, amelyekről még nem tudja, hogy hogyan fogja legyőzni őket. Persze lehet őket tologatni vagy halogatni. Igen, ez is egy megoldás, ám úgy gondolom jobb túlesni a dolgokon hamarán. Mondjuk ezt így mondani mind szép és jó, ám hogy is néz ki a valóság?

Napjainkban az ember egy olyan lény, aki roppant bátornak és határozottnak tűnik kívülről, de belülről pont az ellentéte. Telis tele van bizonytalansággal és elhaló álmokkal/vágyakkal. Sokszor ezeket szeretjük elhesegetni, mintha mi sem történt volna. Á majd úgyis elfelejtjük és akkor minden szép és jó lesz. No igen, de legtöbben nem így működünk. Magamon veszem észre, hogy mennél inkább elakarok dobni egy gondolatot,álmot vagy álmot, annál nehezebb. Ha nem gondolok rá, akkor sokkal egyszerűbbnek tűnik. Most aki ezt olvassa, annak biztos az fogalmazódik meg a fejében, hogy "hű a nagyokos. Ezt nem nagy tudomány leírni usw.". DE sokan nem gondolunk ebbe bele pont azért, mert hogy milyen baromi egyszerű.

Amúgy nem tudom, hogy hogyan kanyarodtam el ennyire az eredeti témától. Igazából annyi, hogy megvan az elsősegély és a kresz vizsga, úgyhogy mostmár csak a forgalmi van hátra meg hát persz, hogy megtanuljak vezetni. Ha minden jól megy, akkor remélhetőleg még ebben az évben meglesz a jogsim.

A csengőzés is jól megy. Már megvolt az első koncertünk a tanévben és most nagyon próbálunk a Szironta együttessel, akikkel több közös koncert is tervben van. Szeretek ebben a bandában játszani és úgy érzem, hogy már teljesen befogadtak.

No hát a lányok, a lányok. Van ám 1-2, pontosabban 2 hölgyemény, akik igencsak simogatják a lelkemet már csak puszta felbukkanásukkal, ám meg kell mondjam egyik se olyan, akinél bármiféle keresnivalóm is lehetne. Nem tudom, hogy ez-e a realtiás vagy csak már pusztán a pesszimizmus beszél belőlem. Valahogy úgy érzem, hogy semmi magabiztonság nincs bennem e téren.

Újra itt van, újra itt van

Újra itt vagyok. Mostanában szusszanásnyi időm sem volt, így ebből kifolyólag a blog közelébe se tudtam férkőzni. Meg kell, hogy mondjam húzósabb a suli, mint vártam és ez még csak a második hét volt. Persze majd ha vége lesz a kresz-nek, akkor több időm lesz, de a vezetés megint elvesz majd valamennyit.

A töri faktot imádom. Egyszerűen egy perc alatt eltelik az óra. A némettel is így van ez, bár ott nem kapunk elég melót, kicsit olyan nyugdíjas a tempó.

Ringing Starssal most nagyon mennek a dolgok. Együttműkődési megállapodásunk van a Szironta együttessel és most két új dalt is próbálunk, amiből az egyiket egy szimfónikus zenekarral fogjuk együtt játszani. Ja és ha minden igaz, akkor lesz végre egyenpólónk, ami végre valami kinézetet adna a csapatnak. Már csak megkéne tervezni a lógót, amit Barnabás csinálgat.

Ahj de most nincs több időm, vár a temérdeknyi megtanulandó anyag. Byee

úúúúúúúúúúúúúúúúú

Ma alaposan meglepődtem, amikor az évnyitón ültünk. Kiderült, hogy van egy új osztálytársunk. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy dolog, mert 3 távozó után már számítottunk egy érkezőre, de Zsani ( így hívják) jól néz ki, kedvesnek is tűnik, csak egy probléma. Rögtön elkezdte besszippantani Voldemort és csatlósává akarja tenni ( legalábbis nekem ez a meglátásom). Igazából mindig új osztálytársunk fenekében volt még ez alatt a kis idő alatt is, s félek, hogy a halálfalók sorába kerül ő is. Ám én és a Rend megpróbáljuk egy igazi közösségi emberré tenni, aki az osztály minden tagjával jó kapcsolatot ápol és nem terelődik rossz irányba. Minden azon múlik, hogy a Roxfort után milyen pályán akar elhelyezkedni, mert ha mondjuk hozzám hasonló pályákra készülne, mint én, akkor tudnék vele én is beszélgetni, de így nincs nagyon kedvem se és lehetőségem se. Nem nagyon van lehetőségem társalogni vele, ha a sötét nagy úr uralama alá keríti.

UI: Valahonnan nekem ismerős ez a lány és az anyukája is. Nem tudom honnan, de olyan, mint ha már láttam volna valahol vagy már találkoztunk volna.